Kállay Kotász Zoltán: Zacc
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…
Irodalommá párolt alapanyagok
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy viszonylag gyakori hivatalos angliai útjaim során nem jártam az 1932-ben megnyílt, mindmáig méltán világhírű Savoy Szállóban. No, nem lakóként…
Minden héten kell legalább egyszer brezelt ennem vajjal és tejeskávéval. Van azonban egy fontos kitételem: a perec közepén az összefonódásnak ropogósnak, a hasának azonban puhának kell lennie.
A maultaschen olyan tészta, amelyet megtöltenek, majd kifőzik vagy megsütik. Dél-Németországban az elsősorban zöldséggel és maradék hússal töltött változatát levesbe főzik bele.
Tudd meg most, végre, / jó Mihályom, / túl életünkön, / s rég túl a halálon, / hogy A boldogság / estje nékem / korántsem volt színig gyönyör.
A Höri bülle vörös étkezési hagyma, amelyet a Bodeni-tó félszigetén termesztenek. Érdekessége, hogy míg kívül inkább a vöröshagymára hasonlít (bár laposabb kissé), belül a lilahagyma jegyeit viseli magán.
Kapcsoljuk be a rádiót! / „Oh, kisleány, te nem vagy kisleány, / te jól tudod, hogy mit miért teszel, velem, igen…” / – Kapcsoljuk ki… – odanyom a Szokolra. / A konyha felé fordul. – Drágám, szomjazunk, / hozz be két Bambit! Behűtve!
A regény egy határ menti kisvárosban játszódik, ahol én magam is élek, így jól ismerem a környék bülletermesztő gazdáit, a legjobb maultaschent és spätzlét készítő éttermet, valamint a péket, aki ropogós brezelt süt.
A nyolckötetes Balaton-mozgókönyvtárnak egyik fontos pillére az ízek világa, amelyeknek igazi „fejedelemasszonya” a most teljes önazonosságát feltáró „Rita mama”.
Elsát az egész csemegésdi egy csöppet sem érdekli, még a hétvégi pultos szolgálatoktól is idegenkedik. Nem így a család legidősebb fia, Hermann, aki osztozik anyja ínyencségkereskedői szenvedélyében és elkötelezettségében.
Ki tudja már, hanyadszor, megismételte: – Atombiztos! / A kelkáposzta-főzelék, készültségi állapotát jelezve, pöffent egyet. / – Föld alá bújni…? Ostobaság! – / és megpörgette mutatóujján a kulcscsomót.
Aelke bólintott. A szeme végigfutott az ebédlőasztal kínai porcelánjain, a fríz ezüst evőeszközökön, a kristálypoharakon, a virágmintás francia selyemfüggönyökön, az aranyozott bőrtapétán, a márványkandallón, a tálalószekrény üvegtáblái mögött sorakozó kék-fehér porcelántányérokon, és arra gondolt, soha nem fog tudni hozzászokni ehhez a fényűzéshez.