Faragó Emma: Konyhaterápia #3 – Játék a fűszerekkel (és pudinggal)
A fűszerekkel való játék akkor kezdődik, amikor valami hiányzik és pótolni kell.
Online házhoz szállított menü, karantén idején
A fűszerekkel való játék akkor kezdődik, amikor valami hiányzik és pótolni kell.
A karantén második évében jön elő az a szép, 2018. október közepi nap a fordított ipszilont formáló Lago di Como középső részén, Varenna picike főterén. Itt az ideje tervezni egy visszautat, amint lehet.
Ahhoz azonban, hogy nekiálljak főzni, nem igazán jött meg a kedvem, így inkább leültem, és elképzeltem, ahogy megcsinálom az éppen kigondolt ételt – azaz fejben főztem meg az ebédet.
A négy fal közti magányon olykor a konyhában való alkotással próbálom túltenni magam. Nem annyira főzésként tekintek ezekre, mint inkább egyfajta terápiás alkalmakra.
Étteremben nem ülhettük meg a születésnapomat a világjárvány miatt, ezért meghívtam magamhoz a családomat ünnepelni.
A recept nagyon régi. Az összes nagyanyám, dédnagyanyám, s azok nagymamái is valószínűleg így készítették. Egy darabig mentem a kitaposott ösvényen, s hogy jó úton járok, gyermekkorom óta jól ismert illatok igazolták, egészen a második lépésig. Ez megnyugtatóan hatott, de a bennem bujkáló engedetlen kukta letért az ösvényről.
Nem tudom, mi történt, de reggel azzal ébredtem, hogy hecsedlit szeretnék. Mindenáron.
Az ünnepekkor közkedvelt bakalárról eleinte rémmesékbe illő történeteket hallottam, hogy az elkészítése mennyire elviselhetetlen. Finoman fogalmazva, a szaga nem igazán illik a karácsonyi idillbe.
Az ízek fontosak. Ezt, ha nem tudtuk volna, az idei esztendő minden korábbinál hangsúlyosabban megmutatta.
Unokáim összebeszéltek, hogy ebben a covidos időben egy kis karácsony-váró hangulatot csempésznek az életünkbe. Óvatosan érdeklődtek, hogy vasárnap otthon leszünk-e délután. Eljönnének az erkélyünk alá énekelni. Tudtam az illemet, valamivel meg kell kínálnom őket.
Körülbelül fél óra múlva bekövetkezett az adventi körtecsoda: otthonunk legtávolabbi zugát is fenséges illat töltötte be, olyan fűszeres gyümölcspára, amely messzire repített a morcos jelenből, távoli otthonomba, a gyerekkori Pécsre, Rákóczi úti konyhánkba, ahol nagymama nem is főzőleckéket, inkább konyhalélektani útravalót adott nekem.
süssünk egy narancsos-csokis muffint / süssünk gyümölcskenyeret / a bolt mellettünk van mint éléskamra / benne a fiúk ismerik összes arcom / kora reggeli gyűröttet a mai fájóst vagy a csapzottat akár