Jolie Dober-Vanya: Advent Sacramentóban
Az eső hirtelen újra rákezd, be kéne menekülni valahová. Ott egy kávézó, az talán jó lesz; átugrunk egy tócsán és már bent is vagyunk.
Egy pici asztal, kávészünet idejére
Az eső hirtelen újra rákezd, be kéne menekülni valahová. Ott egy kávézó, az talán jó lesz; átugrunk egy tócsán és már bent is vagyunk.
Bő tíz éve az egyik szomszédom áthívott magához egy teára, és legnagyobb meglepetésemre csoda szép porceláncsészéből kínálta nekem a frissítőt. Én megrettentem, ő csak legyintett…
Töltsetek magatoknak…
Amikor néhanapján eljutok Lisszabonba, soha nem hagyom ki Alfamát, ahová a legendás 28-as villamossal lehet elkecmeregni a belvárosból, és ez a kecmergés olyan utazás, amire örökké emlékezni fogsz, amíg csak élsz.
Mindig beköszönt…
Ami a csütörtököt illeti…
Jó lenne koccintani rá, de miből? Marad a kávézás, az, ahogyan mondani szoktuk, „olcsó és nem ráz”. Összerakjuk forintjainkat, ha jól számoljuk, kettőt-kettőt is meg tudunk inni, miközben dumálunk.
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…
Direkt olyat kerestem, ami egy adagot is le tud főzni, hogy ne kelljen olyan sok kávéval megtömni minden alkalommal.
Vége a csendes pihenőnek…