Annak idején a munkahelyemen persze mi is főztünk kávét a kollégáknak, a főnöknek. Két forint volt egy adag ára – a hatvanas évek második felében járunk –, ott gyűlt a pénz a kávéfőzőgép mellett. Én azonban soha nem ittam.
Kategória: Koffein Klub
Egy pici asztal, kávészünet idejére
Ránki Júlia: Életem kávéscsészéi
Az úgy van, hogy ha épp leülünk egy helyen kávézni, akkor persze hogy fontos, milyen a kávé… na, de milyen a pohár, a csésze, a bögre, a findzsa? És milyen a hangulat, amikor készítik és leteszik eléd? Az ember magával viszi az élményt, a levegőt, a színeket, az illatokat, a beszélgetés hangulatát. És a csészét. Mert az hozzátartozik. Jó, nem minden helyről, de néhányról.
Gergely Tamás: A brassói Korona Damóval, és más legendás helyek
Zsehránszky István Bukarestben élő újságíró a sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglőt említi, mint közösségteremtő helyet, a grafikus Damó István a brassói Koronát…
Falcsik Mari – Szathmáry István: Versek egy fagylalttölcsérre
Két vers, ugyanabból a fotóból indítva, járványidőszakban.
Mörk Leonóra: Beethoven asztalánál #1 – Kávé szifonból
A muzsikus kedvenc innivalóinak listáján a kávé állt az élen, azzal indította a napot, és délután is szívesen fogyasztott belőle – akár egy kávéházba beülve, akár odahaza.
Faragó József: Éjféli fekete Zágrábban
Egyszer egy nyári vasárnap délelőtt meg akartam számolni, hogy a zágrábi buszváróban vajon hány kávéház üzemel. Tizenkettőnél abbahagytam a kalkulust. Ezen az estén, éjfélkor még három olyan hely volt nyitva, ahol pincér hozta a kávét.
Zsubori Ervin: Kávék emlékezete
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Stegbauer Tibor: Havannai kávém – a Fekete-tenger partján
Életem legjobb kávéját a Fekete-tenger partján fekvő Eforie Nordon, Romániában, egy Che Guevara névre hallgató utcasarki kocsmában ittam. Széles, nagy fehér csészében hozták, barna cukorral.
Székely Ervin: Fokhagymás kávé
Diákkoromban még úgy ittam a kávét, ahogyan Gregory Corso írta a verseit: sallangmentesen, kerülve minden cifrázást, fölösleges cicomát, vagyis cukor és tej nélkül. Aztán az évek múltával egyre több kompromisszumot engedtem meg magamnak.
Gergely Tamás: Vilniusi kávé, ha magyar
Dabi István a kávéházak kapcsán meglehetősen szomorúan nyilatkozott: „Nem jártam baráti társalgás céljából sehová, mert sohasem volt baráti társaságom.” Azért megemlítette a budapesti Emkét, az Astoria presszóját és az Ibolyát. „Ezeket kedveltem, de igazi törzshelyem nem volt.”