Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Nemzetközi kávénap
Szeptember 29-e. Látszólag egy szürke szerda. Valójában ünnep.
Egy pici asztal, kávészünet idejére
Szeptember 29-e. Látszólag egy szürke szerda. Valójában ünnep.
Délutánra aztán elfáradunk, egyre többet gyönyörködünk a kilátásban, végül elcsábulunk, és leülünk egy hütte teraszára.
Itt a Bar Rossi Bruna, benne csak egy maszkos lélek. Iszok majd egy kávét, de előbb irány a vár. Szürke ódon falai között megbújnak az elmúlt századok, annyira emelkedik a széltében elfogyó út, hogy beszorul az a csepp levegőm is. Utcából egy van, néhol olyan szűk, hogy a vállamat söpri az illatozó árnyékliliom.
„Iszom egy kávét. Kávét, erősen! / Aztán gyümölcsöt… barackot fogok enni.” / A pultos utánad mosolyog a szagegyveleg párájából: / ezeknek a szagoknak ő a gazdája.
Szerencséje van mindazoknak, akik Kisfaludy Sándor, alias „Himfy” egykori sümegi otthonába, napjainkban emlékházába látogatnak, hiszen a költő és felesége-múzsája, Szegedy Róza életéről valló, mesélő tárgyak mellett hónapról hónapra egy szép ráadás is várja itt a betérőket.
Ne várjunk presszókávét – a Balkánon mindenütt törökösen főzik. Boszniában persze bosnyák kávénak hívják.
Három (vagy már négy?) éve újévkor elkísértük Salzburgba a barátainkat, akik a Budapesti Lantos Kórus tagjaiként felléptek az újévi koncerten.
Tizenöt munkanapról beszélünk, változó létszám mellett.
Gyulán található a Százéves cukrászda. Ugyan már egy kicsit öregebb, de nagyon jó hely.
Annak idején a szobatársam, Ilonka megkért, hogy amikor megérkezik a friss főzet, fújjak felé egy kis illatot, mert ő csak szagolni szerette, inni nem.
Nyári táborozásoknál mindig gond volt a kávéfőzéssel.