Simon Magdolna: Az első kiülős kávé 2021-ben
Előbb a gang-sétálós, aztán a kiállós, és immár itt a kiülős is. Márciusi délelőtti kávék története.
Egy pici asztal, kávészünet idejére
Előbb a gang-sétálós, aztán a kiállós, és immár itt a kiülős is. Márciusi délelőtti kávék története.
A vietnámi kávé nem véletlenül híres, a legkülönlegesebb kávé, amit valaha ittam. És egyben a legolcsóbb kávé is volt életemben.
Gjirokaster egy hegygerincre épült városka Dél-Albániában, a világörökség része. A kávézáshoz az első sorba vettünk jegyet…
Bárhol is járunk a világban, a reggeli kávézó rituálénkhoz ragaszkodunk. Nem volt ez másképp Chilében sem: a rituálé ugyanaz, a kávé kicsit más.
A jelek szerint.
Ezzel a kávéval.
A nap első sugarai minden nap máshol ébresztettek, rendszerint egy óceánparti sziklát választottunk vadkempingezésünk helyéül. Így mindig az óceán hangjaira ébredtünk – na meg egy jó kotyogós kávéra!
Tiranában is sok jó kávéházat fedeztem fel, de igazi kedvencre mégis az Albán Alpokban akadtam.
A Balkánon ügyelni kell arra, milyen kávét kérünk. Törökországban török kávét, Görögországban görög kávét, Boszniában bosnyák kávét kell kérni, különben sértődés lesz a dologból. A kávék persze ugyanolyanok.
Reggelre kelve…
A legszebben szervírozott kávét Tbilisziben ittam, Georgiában – azaz Grúziában.
Ötven éve iszom kávét. Cukor nélkül. Szeretem az ízét. Szeretek elüldögélni a kávé mellett, kicsit ellazulni, pár percre megállítani az időt. Bár minden nap van „kávészünet”, mégis vannak különleges pillanatok.