Becz Dorottya: Napi száz – Bejgli
Karácsonykor bejgli a reggeli, pont. A kávé mellé, pont. Mákos vagy diós, pont.
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Karácsonykor bejgli a reggeli, pont. A kávé mellé, pont. Mákos vagy diós, pont.
A Kakastaréj kedves olvasói ritka élményben részesülhetnek 2022 karácsonyára: írói fantázia, sőt, olykor már-már költészet, s ugyanakkor alapos, érdekes adatok, tények sokasága bizonyíthatja a magyar konyha változatosságát, ihletettségét.
Télvíz idejére.
Ülök a konyhában, mézeskalácsot sütök, csillag alakút, fenyőfa alakút, rénszarvas alakút.
A tejbegríz, a tejbegríz, / van benne tej, cukor meg víz. / Meg még dara, meg még dara, / a tejbegrízben nincsen íz.
A csokoládémanufaktúra volt az élete értelme, a legjobb dolog, ami valaha történt vele. Egy valóra vált álom.
…a lényeg mégiscsak az íz, ami enyhén fahéjas, hozzá leheletnyi marcipán és szegfűszeg, akár egy parfüm…
…félhomály, nyirkos levegő, terebélyes, főkötős / néni áll zöldségek és gyümölcsök között; / zöld köténye úgy feszül rajta, / mintha két görögdinnyét tömött volna / alá. Hátul tornyokban üres rekeszek.
Csak ha jól esik.
Ej, mi a szósz! Tyúkunk séf lett? / Azt a tetves edénykészlet! / Ő a konyhának istene, / lessük csillagát, Michelin-e!
Az ízek és finom étel-illatok Szajkó-féle ábrázolásait szemlélve számtalan emlék rebbent fel bennem: nagymamám illatos kenyereitől a saját köményes nosztalgia-sütéseimig.