Négyzetbe rendezve.
Kategória: Különtermek
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Petrőczi Éva: Páncél
Johanna vértjét / kívántad egykor. // Ma oltalomnak elég / reszeltalma-tej-főzelék // páncélozta ruhád.
Kállay Kotász Zoltán: Katonák
„Lajcsi bácsi Doberdónál…” / Bekapom. / „Vilmos a Don-kanyarban, a hideg mocsárban… / Soha nem gyógyult fel belőle.” / Kenyér, vaj, kolbász. Bekapom.
Bojti András: Oda az Alma szobromhoz
Szobrot már rég kívántam enni. / Csak úgy örömből a számba venni.
Petrőczi Éva: Kende Sándor „redivivus”
A könyvsétáltató című regény főszereplőjéről, a már hetvenharmadik évében járó Carl Kollhoff könyvesfutárról nekem már a könyvízlelgetés első perceiben szülővárosom, Pécs felejthetetlen „könyves embere”, az író és könyvkereskedő, a Libresszó alapítója, Kende Sándor jutott az eszembe.
Lackfi János: Bornak áldásairól
Ki pincében fonnyadva gubbaszt, / Ó, bor, a magas égbe dobd azt, / Torony magasán aki szédül, / Légy puha fészke, menedékül!
Kállay Kotász Zoltán: Fűszer és hús
– Elsőként a kapitány – csippentett a sóba –, / akiről később derült ki, hogy csak kormányos! Uszálykormányos! / Az uszály, úgy látszik, felháborító… Megcsóváltam a fejem. / – Aztán jött a Zoli – paprika, kanálnyi. –
Eugenia S. Lee: Gyógyító reggeli fény, kávéval
Koreában télen, tavasszal, ősszel, de még a nyár első hónapjában is ragyog a fény.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: A pulykamájas–gombás rizottó hangja (szinkron: Láng József)
Új lakás – új konyha – új korszak (pasi maradt a régi!). Ehhez igazán méltó a sohasem kóstolt, rögtönzött, új évadnyitó cuppanós rizottó!
Galambos Tibi: Rajzok a konyhából #7 – Lábáné reggeli
A lábáné (labane vagy labneh) egy joghurtszerű tejtermék, bár sűrűbb annál, és savanyú ízű; joghurtsajtnak is mondják. Reggelire szoktam készíteni.