Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Sonka
Idényjelleggel.
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Idényjelleggel.
Zamárdiban, a nyári szakszervezeti kéthetes üdülésünk utolsó napján történt…
A Málnadomb édességkínálata pár hónapja kibővült. Oly gazdag lett a választék, hogy akik odajártak, sokszor percekig tanácstalanul ácsorogtak a pult előtt.
Töltsetek magatoknak…
Amikor néhanapján eljutok Lisszabonba, soha nem hagyom ki Alfamát, ahová a legendás 28-as villamossal lehet elkecmeregni a belvárosból, és ez a kecmergés olyan utazás, amire örökké emlékezni fogsz, amíg csak élsz.
Aznap reggel a kórház melletti cukrászdában / minyonokat vettem, biztos, ami biztos, / majd hazaérve a Nefelejcs utcába a konyha kövén / kalapáccsal fejbeveregettem a diókat…
A januári fagyban aprócska öregember kuporog valami rozzant suszterszéken a nagyváros egyik forgalmas járdáján. Előtte fehér gyolccsal leterített láda, rajta a szerény portéka: három, egyenként tíz, húsz és harminc tojást tartalmazó kartontálca…
Mindig beköszönt…
– Ne haragudjon – folytatta a nő –, egy barátnőm ajánlotta ezt a hagyományőrző éttermet, és meglepődtem, hogy amint belépek, meglátok egy ilyet…
Haiku a konyhaasztalon.
Anya azt mesélte, hogy ősszel, november táján mindig megtelt a lakótelepi lépcsőház a sült tök édes illatával…
Egyszer csak népes olasz társaság ront be, s jelenlétükkel szemvillanás alatt, egy csapásra hatalmukba kerítik, betöltik a helyiséget.