Kemény Zoltán: Törékeny csendéletek #K12
Fönt is, lent is.
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Fönt is, lent is.
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Évindító, kávéval.
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Mindenki anyukájának is hívják keleten, mert gondoskodik rólad, mint egy odaadó anya, minden bajra jó…
Fogd a csatos üveget és a slaugot, Gabec, és menj le a pincébe bort fejteni, vezényli nagymama.
Kb 90 évvel ezelőtt az apám verse így kezdődött: / „Lilaakác az udvarunkon sokáig állott…” / About 90 years ago, my father’s poem began like this: / „The purple acacia tree stood in our yard for a long time…”
Tavaly is volt, és lesz jövőre is.
A szőlőszemeket nem vágjuk, mégis jól megférnek a francia, kék porcelánon a szép ívű késsel. Szóval, megférnek.
Egynapos fáradt kialvatlanságot nemcsak pihenéssel, hanem kiadós étkezéssel, majd erős kávézással is el lehet űzni […]
– A kihívás a következő: meg tudod enni tíz apró harapásra ezt a rózsadesszertet? – Ne nevettess, Botond, világéletemben falánk és édesszájú voltam, nekem egy ilyen praliné hamm, egy falat csupán. Jöhet a következő.
A pincér buzgón szorgoskodik körülöttünk, ételsorokat ajánl, borokról magyaráz, végül javaslatára nyolcfogásos degusztációs menüt rendelünk. (Részlet a Hellinger-Madonna című regényből.)