Halász Géza: Budai fonódó kalács
Hosszú őszi reggelikhez.
Kategória: Különtermek
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Nagy Izabella: Császármorzsa baracklekvárral
melyik édesebb nem tudom / a császármorzsa vagy a rácsorgatott baracklekvár / vagy szavaid ahogy minap becéztél: császármorzsám baracklekvárom (…)
Zsubori Ervin: Mérleg hava
van abban valami felfoghatatlan / ahogy a márványkeménységű sütőtökből / vízbe aprítva és türelmesen főzve / tulajdonképpen magától / lágyan hullámzó krémleves lesz (…)
Hegyi Zoltán Imre: Tejet öntő lány (Jan Vermeer van Delft, 1660 körül)
Csak a kezem figyelje, jó uram. / Az én csöpp, cselekvő, szép kezem. / A ruhám, ámbátor sárga, illedelmes, / nem illegetem magam a tejhez – / e kézzel nem én rendelkezem (…)
Draskovich Edina: Az illattól az aromáig
Gyerekként azt tapasztaltam, hogy a kávé egy olyan savanyú és keserű lé, amit a felnőttek is csak úgy tudnak meginni, ha legalább két kockacukrot tesznek bele. Ennek a tapasztalatomnak némileg ellentmondott az a csodálatos illat, amit a kávédaráló tetejének leemelésekor szippantottam be, mikor a kockacukor-függő felnőttek megkértek, hogy főzzek nekik kávét.
Turbuly Éva: Kávéim története
Örök emlék marad, amikor a repülő kotyogó vagy másfél méterre megemelkedve húzott el mellettem és terítette a forró italt a földre és a falakra.
Falcsik Mari: A kamora
s nincs előttem a nagymama arca / csak tudom: piros volt mint az alma / s konyhájában nyári napjainkat / jó fahéjszag édes fűszerillat / járta át s a meleg kamorába / teljesült az éhes gyerek álma
Torma Cauli: Kávé vagy tea?
Nem iszom kávét. Ez kiderült abból az itt látható mail art küldeményemből is, amelyet mintegy két évvel ezelőtt a „coffe filter” című nemzetközi projektre küldtem; állítólag sikert aratott.
Mörk Leonóra: A kávéház dicsérete
Sokáig csak akkor tudtam dolgozni, ha csend vett körül. Egy ideje azonban rájöttem, hogy létezik a csendnél jobb megoldás. Több is.
Halász Gáza: Szendvics Marilyn módra
Máig népszerű.
Petrőczi Éva: Egy pohárszék dicsérete
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
Halász Géza: Virtuális
Villásreggeli után… Helyett?