Hegyi Zoltán Imre: Evezősök ebédje (Pierre-Auguste Renoir, 1880-81)
Nem reggeli. Nem. / Reggel a bőrön súrlóbb / a fény esése – // vasárnap dél múlt. / Városlakók lepik a / vízpart teraszát.
Kategória: Különtermek
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Bauer Barbara: Barhesz
– Azt hiszem, eleget pihent a tészta – állt fel és húzta ki a köténye zsebéből a konyharuhát. Katalin és Hanna pedig követte a konyhába. / – Már most milyen jó illata van – jegyezte meg a kislány, amikor leemelte a kendőt a vájdlingról. / – Bizony – bólintott Ilonka néni, és elővett egy régi, kopott deszkát, meghintette liszttel, és ráborította a tésztát. – Most pedig megtanítalak, hogyan fonj barheszt.
Veress Tamás: Minőségét megőrzi
amikor … a hagyaték / átválogatásakor kezedbe / akad az évekkel korábban / apádnak ajándékba adott / tábla csokoládé kartondoboza …
Turbuly Lilla–Lakner Zsuzsa: Képviselőfánk
Anya szerint nem kellett volna / azt mondanom Gyöngyi néninek, / amikor a vendégség végén / sütit csomagolt nekünk, / hogy öten vagyunk.
Lakner Zsuzsa: Festményfaló (Archimboldo nyara)
Kívülről befelé kell hozzákezdeni. Az orrával. Ropogós uborka. Kis sóvirággal fűszerezve, magában. Aztán jöhet az édeskömény, hajszálvékonyra reszelve, citrommal, olívaolajban lazán megpárolva.
Bauer Barbara: Ehető tányér
A kenyérsütéshez nincs is szükség másra, mint egy kemencére, lisztre, vízre, sóra. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor a kész élesztőt is mellőzhetjük, és készíthetünk igazi kovászt. És persze nem csak kenyeret süthetünk, hanem például ehető tányért a levesünkhöz…
Zsubori Ervin: Bogrács vargabetűvel
az idei első bográcsban / csirkepörkölt készült / a csontszáraz ágdarabok könnyen lángra kaptak / az alájuk gyűrt netről kinyomtatott / receptek ánégyes papírlapjaitól
Petrőczi Éva: Majoránna-dícsérő
Üdvözlégy fekete lányka, / délben zengő illat-hárfa
Veress Tamás: Lekvár
Édes gyümölcshúsnak, rostnak feloldása, / hamvaskék szilvának lekvárba fordítása
Abafáy-Deák Csillag: Vacsoravendégek spárgával
Az ebédlőasztalon nyolc teríték. Senki sem ül körülötte, ennivaló sincs rajta. Minden aprólékosan elrendezve, harmonikusan, a kék, fehér szín váltakozik. Az asztal fejénél állok, hátam mögött csukott ajtók. Kezemben kés, a teríték hiánytalan, látszik, hogy nem az asztalról vettem el, fanyelű steak kés, ami nagyon éles. Hegyes is. Nem dugom el, sőt, mutatom, szinte büszkén. Azt jelenti, hogy használtam. Vagy használni fogom, ha kell.
Hegyi Zoltán Imre: Éjjeli baglyok (Edward Hopper, 1942)
Innen. Az étterem mértéktelen fogyasztóira látni. / Innen. Az utcáról. Nincs hideg. Hideg sincsen. / Éjfél elmúlt. Vagy tán még nem egészen. / A bartender beszél velük. Mintha tényleg kíváncsi. / Érdekli a fickó. A lány. Érdekli minden.
Petrőczi Éva: Egy kávégép apropóján
A hely szíve-lelke egy lepkés-virágos herendi kávégép volt. Néha, amikor a kávémasina éppen pihent két főzés között, óvatos felderítések után meg-megsimogattam.