Falcsik Mari: A kamora
s nincs előttem a nagymama arca / csak tudom: piros volt mint az alma / s konyhájában nyári napjainkat / jó fahéjszag édes fűszerillat / járta át s a meleg kamorába / teljesült az éhes gyerek álma
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
s nincs előttem a nagymama arca / csak tudom: piros volt mint az alma / s konyhájában nyári napjainkat / jó fahéjszag édes fűszerillat / járta át s a meleg kamorába / teljesült az éhes gyerek álma
Nem iszom kávét. Ez kiderült abból az itt látható mail art küldeményemből is, amelyet mintegy két évvel ezelőtt a „coffe filter” című nemzetközi projektre küldtem; állítólag sikert aratott.
Sokáig csak akkor tudtam dolgozni, ha csend vett körül. Egy ideje azonban rájöttem, hogy létezik a csendnél jobb megoldás. Több is.
Máig népszerű.
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
Villásreggeli után… Helyett?
szépséges, híres / Edó hat szilvavirágát / öleltem – s lám / most egy pillangónak / könyörgök, itt, lenn délen…
Nyár eleje van. Utolsó lekvárod / – bár kínosan beosztó voltam – feléltem mostanára. / (Könnyek közt mostam el üvegem, rajta régi / közértes cetliken, szeretett kézírásod: 2014. VII.)
Mire visszaértem, Andreas előtt már ott gőzölgött a bélszín Rossini-módra, szarvasgombával és zellerpürével, az én tányéromon a fürj vad brokkolival és málnás lencsével. Alkonyodott, a pincér meggyújtotta az asztalunkon a gyertyákat.
Egyik alkalommal egy óvodai csoporttárs apukája szandálban érkezett a közös nyaralásra, mert úgy tudta, hogy a tengerpartra megyünk. Ám Borisz éppen 16 csapatos „világbajnokságot” szervezett a parton, s még hiányzott egy nevezés. A trogiri piacon csak strandcipőket árultak. Nem volt mit tenni, felhívtunk egy otthoni ismerőst, hogy ha a megadott címen felveszi barátunk csukáját, s felszáll vele a vonatra, akkor várjuk őt nagy szeretettel a spliti vasútállomáson. Természetesen megalhat pár napig a kanapén és etetjük is arbanijai tartózkodása alatt.
Nagy családi születésnapi zsúrra készülődtek Trappistáéknál. Az asztal roskadozott a sok finomságtól. Gőzölgött a sajtleves, illatozott a rántott sajt, mellette egy tálkában sajtmártás sárgállott, körülötte pedig ropogós sajtgolyók tornyosultak egy tányéron. Cinci egy jó nagy tál sajtos roppancsot is kínált a vendégeknek. Kunkori szomorúan tapasztalta, hogy rá nem gondoltak. – Tudjátok, hogy tejérzékeny vagyok, én ezekből semmit sem ehetek – cincogta lehajtott fejjel.