Dániel András – Zsubori Ervin: Kuflinőnap
Kuflis körökben a Nőnap is kiváló alkalom az ünneplésre, hasonlóan az összes többi naphoz az elhagyatott réten. Kinyomoztuk, hogyan is zajlott az idén…
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Kuflis körökben a Nőnap is kiváló alkalom az ünneplésre, hasonlóan az összes többi naphoz az elhagyatott réten. Kinyomoztuk, hogyan is zajlott az idén…
Lábszár, de inkább comb, ha kérhetem, / némi hártya, zsíros kötőelem marad, / birokra kelve egész köménnyel, / kényes teste fehér burkokat von / magára ha ad, ilyenkor a szakács / vár még kősóval, édesnemessel, / inkább elnézi e táncot.
Puritánia kulináris tartományának minden kétséget kizáróan legmaradandóbb, legtöbbet idézett nyelvi fordulata Medgyesi Pál – kegyes íróink sorában az abszolút „sztár-szerző” – „Tök-é avagy túrós étek?”-fordulata.
A puritán irodalmi művek gyakori olvasójának nyilvánvalóan feltűnik az evéssel-ivással, ételekkel-italokkal, mértékletességgel-mértéktelenséggel kapcsolatos metaforák nagy száma, amely messze meghaladja az ugyancsak nagyszámú állat (különösen madár!) metaforákat. Nem csoda, hiszen ezek a „képes beszéd”-elemek egytől egyig a puritán ízlésnek, mentalitásnak oly kedves „reáliák”, valósággyökerű kifejezési eszközök kategóriájába tartoznak.
A nő cukorból / épít világot, / mézváros küszöbén / áll, csodálva báját / belíveinek, ahogy / csurog minden / csiklandó rendben, / csöppenő krémkupolák / alatt, folyódó / fondüfalak metszetén.
Lencse, borsó, kása, / Diák táplálása. / Galuska, derelye: / Diákok ereje.
A kávéivás a nászajándékba kapott piros kotyogóval kezdődött. Máig nem emlékszem, hogy került ki Németországba, de még mindig megvan.
Vajon mit fogyasztottak a kuflik a nyáron megtartott szilveszteri bálban? Nos, nagyon sok mindent. De az például biztos, hogy Póktök puding volt közte. Kuflik a Kantinban!
Tésztakupolás, forró levesek / és a gyerekkori könyvek…
A lány bőre ebben a pillanatban hozzáért a kovászhoz. Eleinte csak hűvös volt, enyhén ragacsos, puha érintés. A következő pillanatban, ahogy az ujjai mélyebbre hatoltak, soha nem tapasztalt érzés járta át.
Idd le a habot, mondja az apja és feléje csúsztatja a korsót. Fel se emeli, beszürcsöli egy húzásra, mintha már gyakorolta volna. Ez a gyakorlás lehetetlen, az asztalnál szürcsölni nagy bűn. Az ajkára ragadt hab zizegve, bizseregve semmisül meg. Nem kérdezték, mégis mondja, csak levegőt ivott.
„Két zöldségszelet rántva, tartár…” / gyász-zene most a sokszor hallott / pincéri mondat – a pécsi Nádor emlékezetére.