A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél.
Kategória: Tipp
A konyhafőnök ajánlata
Falcsik Mari: A kamora
s nincs előttem a nagymama arca / csak tudom: piros volt mint az alma / s konyhájában nyári napjainkat / jó fahéjszag édes fűszerillat / járta át s a meleg kamorába / teljesült az éhes gyerek álma
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Kerti körtemény
A kerti kincsek, dió, mogyoró, körte megihlettek, így körtebefőtt, gyömbéres körtedzsem és citromos, gyömbéres, diós körtedzsem készült belőlük, csak úgy, recept nélkül. Receptorok respektálnak, ízlelők bimbóznak.
Draskovich Edina: Piknikkosárral Franciaországban
Bár a francia kultúrának fontos része az evés, ott enni azért nem annyira könnyű egy kívülállónak.
Mörk Leonóra: A kávéház dicsérete
Sokáig csak akkor tudtam dolgozni, ha csend vett körül. Egy ideje azonban rájöttem, hogy létezik a csendnél jobb megoldás. Több is.
Németh Bea: Erős
Szeretem az erőset. Kicsi koromtól fogva. Jó érzéseket ébreszt bennem, előtűnnek gyerekkori emlékek, közös karácsonyi halászlévacsorákról, ahonnan az erős paprika nem hiányozhatott. Beleszórni az erőset a vöröslő illatozó lébe olyan volt nekem, mintha titkos varázsporral hintenénk meg.
Faragó József: Amikor a grasevina szódáért kiált
Fura szerzet a szlavóniai grasevina, amit hajlamosak vagyunk a határ innenső oldaláról egyszerűen lerizlingezni. Pedig ezt a mostoha sorsú fehér bort komolyan kell venni. Ez a bor volt a délszláv háború alatt a túlélés záloga, majd az első békeévekben a tőkefelhalmozás forrása.
Biró Csongor: Holnapi tea
A csipkebogyó jó lesz reggelre. Beáztatjuk, aztán felforrósítjuk a levét. Amikor a kiskés már nem bírja a kővé dermedt és feketére aszalódott gyümölcsöt trancsírozni, az öreg székely cselhez nyúl, mogyorótörővel morzsolja szét.
Bánlaki D. Stella: Bori, a bevállalós
Az idei Gourmet Fesztiválra készülve azon gondolkodtam, melyik ételekre emlékszem a korábbi évek rendezvényeiről. Sorrendben ezek jutottak eszembe: 1. Bori Mami; véres hurka, csokoládé, eper. 2. Rosenstein; flódniszivar. 3. Kistücsök; pájsli.
Biró Csongor: 25
Az időt megállítani mi sem tudtuk, de meg-megfékeztük egy kicsit, amikor összegyűltünk pont annyian, ahány évet elveszítettünk virágba borulásunk óta. Őrültnek lenni egy napra olyan, mint örülni a napnak, amely amúgy sosincs benne a naptárban. Az év 367. 24 órájára sokat kell várni és az sem biztos, hogy eljő.
Bánlaki D. Stella: Costes, a vagány
Rögtön az első előétel (rák, kompresszált uborka meg ilyenek) mellé felütöttek egy szerémségi narancsbort (Maurer Bakatorange ’15), én azonnal eladtam nekik a lelkemet, a fél asztaltársaságot viszont elveszítették.