Hibiszkuszként ismerősebb lehet. Ellenszer köhögésre is.
Kategória: Tipp
A konyhafőnök ajánlata
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Fűben hűlt Meggyes Mámor…
Magas tésztát képzeltem, duzzadó pironkodó meggyszemekkel, néhol szemérmes, megpirult, passzív-agresszív diódarabokkal, amik a meggyszemek alatt rejtőzködve várták a mellékszerep adta lehetőségeket.
B. Tomos Hajnal: Az a felejthetetlen tálmos-bálmos
Mikor még földjeinket nem sajátította ki a „népi hatalom” (itt persze a kollektivizálásra célzok), nagyszüleim felvittek a Palájra, ahol akkoriban jó félhektárnyi kaszálójuk volt, s ott évente kétszer, ritkábban háromszor „szénát csináltak”.
Petrőczi Éva: A pécsi Nagycsemege freskójára
A kulináris és szocreál elemeket vegyítő, nagyon mozgalmas, bizonyos részleteiben szinte nyálcsordító, gyomorkordító freskót Gebauer Ernő 1952-ben fejezte be, és a pécsi Nagycsemege (ma: vendéglő) belső terét díszíti.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #1 – Sóletmese
Ha elmondok egy történetet vagy akár egy receptet, velem mindig az történik, hogy mindenről eszembe jut valami vagy valaki, kanyargok, leágazok, elágazok – mesélek. Most is így lesz. De a végén azért, ígérem, kiderül, hogyan készül a sólet. Mármint az én sóletem.
Lackfi János: Líra
A kocsmáros egy törlőronggyal felitatta a pultra kifröccsent verslábakat, és körbenézett. Szokványos nap.
Zsubori Ervin: Kávék emlékezete
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Gergely Tamás: Surult kukorica
Frissen végzett tanárként egy ötszáz lelkes kis Szatmár megyei faluba kerültem, az Ukrajnához igen közel eső Tamásváraljára. Az egyik szülői látogatáson Kovács Piroskáékhoz kéreztem be, épp kukoricát „surultak”.
