Hibiszkuszként ismerősebb lehet. Ellenszer köhögésre is.
Kategória: Tipp
A konyhafőnök ajánlata
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Fűben hűlt Meggyes Mámor…
Magas tésztát képzeltem, duzzadó pironkodó meggyszemekkel, néhol szemérmes, megpirult, passzív-agresszív diódarabokkal, amik a meggyszemek alatt rejtőzködve várták a mellékszerep adta lehetőségeket.
B. Tomos Hajnal: Az a felejthetetlen tálmos-bálmos
Mikor még földjeinket nem sajátította ki a „népi hatalom” (itt persze a kollektivizálásra célzok), nagyszüleim felvittek a Palájra, ahol akkoriban jó félhektárnyi kaszálójuk volt, s ott évente kétszer, ritkábban háromszor „szénát csináltak”.
Petrőczi Éva: A pécsi Nagycsemege freskójára
A kulináris és szocreál elemeket vegyítő, nagyon mozgalmas, bizonyos részleteiben szinte nyálcsordító, gyomorkordító freskót Gebauer Ernő 1952-ben fejezte be, és a pécsi Nagycsemege (ma: vendéglő) belső terét díszíti.
Molnár Jacqueline: Nosztalgiamaszk
Csokornyakkendővel. Jelenet a karanténnaplóból.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #1 – Sóletmese
Ha elmondok egy történetet vagy akár egy receptet, velem mindig az történik, hogy mindenről eszembe jut valami vagy valaki, kanyargok, leágazok, elágazok – mesélek. Most is így lesz. De a végén azért, ígérem, kiderül, hogyan készül a sólet. Mármint az én sóletem.
Lackfi János: Líra
A kocsmáros egy törlőronggyal felitatta a pultra kifröccsent verslábakat, és körbenézett. Szokványos nap.
Zsubori Ervin: Kávék emlékezete
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Gergely Tamás: Surult kukorica
Frissen végzett tanárként egy ötszáz lelkes kis Szatmár megyei faluba kerültem, az Ukrajnához igen közel eső Tamásváraljára. Az egyik szülői látogatáson Kovács Piroskáékhoz kéreztem be, épp kukoricát „surultak”.
Hajdú Mónika: A konyhaművészet kialakulásának kezdete
…és akkor Éva felszeletelte az almát…