Kisgyerekkori emlékem: Nagymamám a betegségek miatt szedett orvosságokat baracklekvárral adta be, hogy ne érezzem a keserű ízt.
Kategória: Tipp
A konyhafőnök ajánlata
Pető Tünde: Stegt flæsk med persillesovs – Dánia nemzeti étele
A dánoknak még ahhoz is szavazás kell, hogy nemzeti ételük legyen – írták a magyar sajtóban kissé csodálkozva annak idején, 2014-ben, amikor sor került arra az internetes akcióra, melynek során a dánok nemzeti ételt választottak maguknak. Aki jól ismeri a dánokat, a legkevésbé sem csodálkozik: ők mindent szavazásra bocsátanak, miért tettek volna éppen a hasukkal kivételt.
Halász Géza: Süllő, két nagyszülőre
Történet arról, amikor az ember süllőt kap az unokájától ajándékba.
Mörk Leonóra: Berlin, az élő gasztroshow
A német nagyvárosok multikulturális negyedeinek irigylésre méltó adottsága, hogy nincs az a nemzeti konyha, amit itt meg ne kóstolhatnánk. És valóban, Berlinben szintén egymást éri pizzéria és currywurstos bódé; vegán salátázó és steakhouse; vietnami levesező, thai kifőzde, sushi-étterem, hamburgeres; kínai, etióp, marokkói, mexikói, indiai, perzsa vendéglő; elvétve még alt-wien vagy német is.
Veress Tamás: Nejlon nélkül
Tomi szeretett volna környezettudatosabban élni. Mivel a közelében nem árultak újrahasznosítható zsákokat, törni kezdte a fejét.
Faragó József: Bajai halászlé #2 – Hol vannak a fejek?
Körte Janiék egyszer Ulmban voltak bevetésen a bajai halkommandóval, éppen osztották a halat a németeknek, amikor valaki megszólalt magyarul: „Hol vannak a fejek?” Mint kiderült, az illető már a Duna túlsó partján érezte az illatokból, hogy itt bajai halászlét főznek.
Eugenia S. Lee: Júniusi szeudzsat
A szeu garnélarákot jelent, a szeudzsat apró, egészen apró rákocskákból készül, és igen drága dolog, az ára a rák minőségétől függ, az meg nagyrészt a fogás idejétől. Gyakorlatilag sózott rák.
Balla Katalin: Egy wekerlei cukrászda első 17 éve
Tizenhét éves lett a cukrászdánk. A Koller Bácsi Cukrászdája. Nem kerek szám, nem jelentős évforduló, mégis rengeteg emléket előhoz.
Sós Evelin: Elhagyott menyasszonyok a Vörösmarty téren, pezsgővel
Kimondhatatlanul szeretem a váratlan csodákat, és szerencsére sok ilyesmiben lehetett részem. Az egyikhez íz is kapcsolódik: egy pohár pezsgőé.
Varga Marina: Egy könnyed parmigiana az Örök Városban
S az étel, aminek szinte semmilyen körülmények között nem tudok ellenállni – és most ott virít az étlap kellős közepén! –, nem más, mint a melanzata parmigiana, vagyis a pármai padlizsán. Ami lehet, hogy nem is pármai igazából?
Tóth István György: Kávé a napos oldalon
Ez legyen a legnagyobb baj: vasárnap kora délután, egy kávé mellett ülni egy dél-olasz kisváros álmos főterén és élvezni a márciusi napfényt, ami ekkor, ezen a vidéken már hol kicsit erős, hol meg még csak simogat.
Sárkány Viktória: Érlelt vágyak
Újabban elkezdtem érdeklődni a befőttesüvegekben eltett ételek világa iránt. A vágy tárgya nem más, mint a pácolt camembert, anyakönyvi nevén: nakladany hermelin – merthogy cseh a lelkem.