Zsubori Eszter: Kalendáriumkóstoló
Novemberi prágai kirándulásomon meglátogattam egy ott élő mesekönyvszerző barátomat. Ajándékot is vittem neki.
Az idődimenzió mentén feladva
Novemberi prágai kirándulásomon meglátogattam egy ott élő mesekönyvszerző barátomat. Ajándékot is vittem neki.
Bukarestben, még az én időmben, vagyis közel negyven évvel ezelőtt, így rikoltoztak ősszel a Patria mozi előtt a Magheru sugárúton: Árdé, fridzsé. Leírva románul: Arde, frige, s a jelentése ennyi: ég, megéget, vagyis forró.
Amíg élt, nálunk mindig anyai nagyapám szokta levágni s feltrancsírozni a disznót. Hajnalban, 5-6 óra körül érkezett, mikor a téli falu még az igazak álmát aludta, de nálunk már a legapróbb is talpon volt.
A szőlőszemeket nem vágjuk, mégis jól megférnek a francia, kék porcelánon a szép ívű késsel. Szóval, megférnek.
Infografika egy dél-koreai konyhából…
A Tibetből áttelepült szakács elbeszélése szerint hazájában szárított jakhúsból készítik az ételeket. Nálunk ezt az alapanyagot nem tudja beszerezni, ezért sovány szürkemarha-húsból készülnek a fogások.
Virágot hoz Évának az Euroflora. De nini, a virágon kívül más is van egy elegáns dobozkában.
Münchenben vagyok, a hetvenes években, Erwin barátommal egy kínai vendéglőben vacsorázunk. Soha nem jártam még kínai vendéglőben…
Szabó Magdát sokan szeretjük, és sokféle okból, ám alapvetően nem a szakácsművészetéért.
Birssel körítve.
Ettük salátának, főztem lecsónak, a többség azonban üvegben végezte, paradicsomlé formájában. Ez is sok munka, de megéri.
Futólag említettem már a Kantinban, de most precízen leírom a fűszersónk elkészítésének módját.