Nyugdíjazásom óta a magánéletünkre szorítkozik a szendvics-dizájn, kirándulásokra visszük magunkkal az esztétikus és gusztusos remekműveket. A minap például kiruccantunk a Kánaánba.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #24 – Disznótor
Gyermekként barbárnak és brutálisnak tűntek nekem a disznóölési ceremóniák, egyáltalán nem rajongtam értük, ellenben a fejedelmi vacsorafelhozatal elnyomta a gyomortájon keletkezett iszonyatomat. Annyira falánk voltam, hogy muszáj volt ennem mindenből.
B. Tomos Hajnal: Nagyanyám főztje – és intelmei
Ha azt állítjuk, hogy a hajdani köményleves a szegény ember étke volt, akkor az ordaleves talán a földönfutóké. Mert nem kellett bele egyéb, mint víz, orda és só.
Gergely Tamás: Kaviár a ploiești-i restiben
Amikor a vonatról leszálltunk, Szilágyi Zoli az állomás vendéglőjébe invitált. Nem volt megtervezve a restilátogatás, legalábbis részünkről nem, bizonyítja ezt a magunkkal vitt uzsonna is, de nem lehetett kitérni a barátságos meghívás elől.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #21 – A kiadói névnapok meséje, avagy utunk a sóletig
Fel nem tudom már idézni, mikor hívtam meg a társaságot sóletra, de szokás, hagyomány lett belőle. Szerették – ennek csak egy hátránya volt: nem engedték, hogy mást főzzek, pedig ugye az ember mutatná, mi mindent tud jól főzni, mert az ember hiú. De: sólet, sólet, sólet.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #23 – Kacsatál
Addig hencegett Duci nagynéném a kacsatálban sütött kacsáival, míg elindultam kacsatálat vásárolni, aztán elpanaszoltam anyósomnak, hogy egyik áruházban sem találtam vagy nem ismertem fel. Karácsonyra már ott pöffeszkedett nekem egy Römertopf cseréptál a terebélyes ezüstfenyője alatt.
Fényes István: Itt van a jó káposzta
A töltött káposzta a lakodalmi menü csúcsa, az est megkoronázása. A gyomorra is ráfér már ilyenkor egy kis karbantartás, mert az alkohol időközben leolvasztotta annak természetes védőbevonatát, ideje megalapozni a további iszogatásnak, és erre legalkalmasabb a töltött káposzta, melyet akár lakodalmi munkavédelmi eledelnek is tekinthetünk. Már persze, ha jó az a káposzta.
Gergely Tamás: Gordiuszi csomó, avagy vacsora egy bukaresti kínaiban
Szilágyi Varga Zoltán megígérte: ha elérem azt, hogy közöljék a reprót, meghív a kínai vendéglőbe.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #22 – Kuglófsütő
Vettem egy olcsó, hajlított lemezből készített kuglófsütő formát, de már a kezdeteknél beletört a bicskám a kuglófsütésbe. Nem sikerült az élesztőt felfuttatni. Sebaj, sehol sincs törvénybe iktatva, hogy másmilyen tésztákat nem lehet kuglófformában sütni.
B. Tomos Hajnal: Zsíros kenyér mustárral
Lehet, kissé naivnak néztek, ha azt mondom, hogy minden évben, amikor mi, szanaszét szóródott magyarok az új búzát és kenyeret ünnepeljük, nekem azok a réges-régi nagy szeletek jutnak eszembe, melyeket gyermekkori pajtásom minden reggel jó vastagon megkent disznózsírral.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #21 – Fekete cukortartó, festett tetővel
Drága jó anyósom, aki a II. világháború alatt ment férjhez, patikus kolléganőitől kapott nászajándékba egy kerek fém cukortartót. Kistányér nagyságú, domború tetővel. Kívül fekete, belseje sötétbordó. Beleöntve a kristálycukrot, a tartály pereme mentén a kissé áttetsző szemcsék színét mályvarózsaszínre változtatja.
Gergely Tamás: Faeper
Kisebb tasak szárított faeper került a minap a házba. De a faeper számomra a székelyföldi Homoródszentmártont jelenti: nagyapám háza udvarán díszelgett egy terebélyes eperfa.