Kevés boldog családi együttléteink egyike, amikor anyai irányítással a négy gyerek nemcsak karácsonyfadísz-mézeskalácsokat formázott, hanem elkészítettük a betlehemest is.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Gergely Tamás: Vilniusi kávé, ha magyar
Dabi István a kávéházak kapcsán meglehetősen szomorúan nyilatkozott: „Nem jártam baráti társalgás céljából sehová, mert sohasem volt baráti társaságom.” Azért megemlítette a budapesti Emkét, az Astoria presszóját és az Ibolyát. „Ezeket kedveltem, de igazi törzshelyem nem volt.”
Héjjas Emese: A kakaós csiga esete az önismerettel
Nemrégiben kakaóscsiga-evés közben hirtelen felismerésem támadt: már nem az vagyok, aki voltam!
Zsubori Ervin: Százszorszép
Talán egyszer láttam kinyitva a varázslatosan szép, bonbonokkal teli dobozt – hogy vendégségben-e, vagy hozta valaki, arra már nem emlékszem.
Stegbauer Tibor: Vörösboros galambsült, reflektorfényben
Ma reggel jutott eszembe, nem sokan mondhatják el magukról, hogy sültgalamb-evésre ösztönözték volna őket a hetvenes évek hadseregében…
Gergely Tamás: Dunakavics meg hazafiság
Új üzlet nyitott Vällingbyben, lakásunkhoz viszonylag közel, s mint neve is mutatja – Matvärlden / Az étel világa – élelmiszerárukat lehet ott vásárolni, Horvátországtól Vietnamig. Természetesen jelen van Magyarország is.
Székely Ervin: Márton-napi liba, anyámmal
Gyerekkoromban nálunk, Nagyszalontán nem volt hagyománya a Márton-napi libavacsorának. Egyrészt azért, mert a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének érájában még csirkehúst is nehezen lehetett beszerezni, nemhogy libát. Másrészt pedig apám nem szerette a szárnyasokat.
Pető Tünde: Légy a gesztenyelevesben
Mielőtt Dániába jöttem, meg sem fordult a fejemben, hogy Északon a gesztenyéből nem édességet készítenek, hanem sósan fogyasztják, például csirkemellet töltenek meg vele.
Székely Ervin: Nagyszalontai ízek, Bukarestben
Nagyszalontán, gyerekkoromban egyszer beteg voltam és apám a városból krumplis palacsintát hozott nekem.
Faragó József: Lecsóhal
A háziak nagymamája rám nézett és rögtön megkínált egy kávéval. Kicsit eldiskuráltunk a halról. Persze, csak az obligát hőség témát követően. Azt javasolta, legyen dalmát „lešo”.
Petrőczi Éva: Halak dicsérete
Az ellenségeink sem foghatják ránk, hogy megrögzött haspókok vagyunk, az azonban tény és való, hogy nagyon kedveljük a halételeket, és családi krónikánkban épp úgy fontos helye van a Szalajka-völgyi és a Szováta mellett kóstolt pisztrángnak, mint a tengeri halaknak.
Faragó József: Kék hal az adriai Gulágon
A „csupasz szigeten” (Goli otok), melynek kopár sziklái között addig csak birkákat legeltettek, 1949-ben alapították a hírhedt „adriai Gulágot”, a mai börtönturisták zarándokhelyét.