A tálcatologató a mai Petőfi utcában volt. Arra már nem emlékszem, hogy akkor milyen hazafias megnevezése lehetett. A lényeg, hogy a neoncsövekre ragadt rengeteg légypiszoktól s cigarettafüsttől egészen családiasnak tűnt a környezet.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Lackfi János: A levespusztító hadsereg
Történt ugyanis ötven évvel ezelőtt, hogy dédnagymamám egy Nagyberki nevű kis faluban diófát ültetett a ház udvarára. Diófának lenni kell a kertben, először persze évekig nem terem, utóbb viszont nekiiramodik, és tápláló csontkobakokkal potyogtatja tele maga körül a gyepet.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #3 – Horpadás
A negyvennyolc éves nagy kuktámon egyetlen csorba esett: leejtettem a konyhakőre és behorpadt a fedelének a pereme.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #2 – Kukta
Nem szeretek órák hosszat ácsorogni a tűzhely előtt, míg a zöldségek és a húsok megpuhulnak, ezért a teflon tejforralóval egyidőben vettem két alumínium kuktafazekat is, egy két- és egy négyliterest. A levest a nagyban főzöm, a pörköltöt a kicsiben.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #1 – Teflon
Amikor férjhez mentem 1972-ben, vettem egy teflon tejforraló lábost. (Akkor még nem volt tartós tej, forralással tartósítottunk.)
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #11 – Az első kocsonya és a nyílt bírálat meséje
Álltunk a konyhában, kinek-kinek a kezében a tányér. Péter villáján az első falat még úton volt a szája felé, mikor megszólalt, és azt kérdezte: Tudod, mi a baja a te kocsonyádnak?
Faragó József: Rédei kocka
Egyszer régen, még a múlt század kilencvenes éveiben, volt szerencsém egész álló nap Rédei Ferenccel autózni a borsodi bányavidéken: kellett egy fekvő kéthasábos fotó a riportomhoz.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #8 – A fokhagymás-borsos libamell meséje
Anyósom a hagymára azt mondta: pont kétszer annyit, mint amennyit gondolnál. Rosszul tettem, hogy nem hittem neki, de mikor először csináltam, abszurdnak tűnt, hogy két, azaz két egész libamellhez majdnem egy kiló hagymát vágjak össze. Pedig annyi kell, igaza volt.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #7 – A diókrémes-meggyes charlotte és a New York-i Paprikás Weiss találkozásának meséje
Nagyon kevés ételről tudnám megmondani, hogy mikor készítettem először, és hogy kinek. Annyira kevésről, hogy egész pontosan csak egyről – a diókrémes-meggyes charlotte-ról.
Székely Ervin: Tarhonyanosztalgia
Főzni mindig is szerettem, de ez ilyenkor több, mint ételkészítés. Egyfajta szabadulás, a „civil élet” megidézése (pont olyan, mintha…), emlékezés hajdani piknikekre, bográcsozásokra.
