A kulináris és szocreál elemeket vegyítő, nagyon mozgalmas, bizonyos részleteiben szinte nyálcsordító, gyomorkordító freskót Gebauer Ernő 1952-ben fejezte be, és a pécsi Nagycsemege (ma: vendéglő) belső terét díszíti.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Stegbauer Tibor: Babgulyás Tamás módra, és a krutonok
Tamásról annyit kell tudni, hogy Budapesttől le egészen Makóig, de még Nyíregyháza vonzáskörzetét is beleértve, képes volt garantáltan ellátni az említett kereskedelmi körzetet cseh származású szalonnás, paprikás, sós, sajtos, de csak jelzésértékűen sózott és füstölt sajtaromás chipsekkel, bármilyen mennyiségben.
Székely Ervin: Sós stangli
Egyik első emlékem az, hogy apám születésnapját ünnepeltük. Többen voltak nálunk, és én egy vendég kisfiúval a perzsaszőnyegen sós stanglival kardoztam. Hullt a morzsa és a köménymag, a „kardjaink” rendre eltörtek… A többit el lehet képzelni.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #7 – Vastagleves a fehér fazékból
Egyik névnapomra anyukám megörvendeztetett egy szép fehér fazékkal. A belseje barna zománccal van bevonva, az oldalát gerberák díszítik. Sárga, rózsaszín és bordó.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #15 – A rántott borjúmáj bonyodalmas, de jól végződő meséje
Te kitűnően főzöl, tudsz-e rántott borjúmájat és sárgarépa-főzeléket csinálni? Persze, feleltem, hát egyik se egy bonyolult dolog. Mondtam, és hittem is. Szóval, hogy gyerekkorában evett ilyet, a mamája szokta volt készíteni, nagyon-nagyon szerette, csinálnék-e egyszer nekik, neki és az élettársának. Persze, boldogan.
Petrőczi Éva: A Libresszó feltámadása
Mielőtt közelebb lépnénk az 1980-ban született, a Sorbonne-on romanisztikát és történelmet tanult, Párizst nem egyszerűen csak romantikus, de színekben-hangokban és konyhaművészeti epizódokban is felidéző több mint bestseller szerző világába, szeretnék szót ejteni az irodalmat, szerelmeket és ínyencségeket összekötő regényhelyszínekről, s először azok magyar alteregóiról.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #6 – Daráló
Elővettem a kredencből a nagymamámtól örökölt rücskös, kék zománcos diódarálót, aminek azonban költözéskor a felerősítő pofájáról elbitangolt a gumialátéte.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #14 – Az ezúttal jól sikerült vargabéles meséje
Egy este barátokkal vacsoráztunk náluk, Á. a vargabélest az első fogás után frissen sütötte. Mire kimentem utána a konyhába – hogy egy kicsit kettesben is beszélgessünk –, a vargabéles már szépen felépítve a tepsiben várta, hogy a sütőbe tegyék.
Gergely Tamás: Dinnyepiramis
Nem tehetek róla, ha görögdinnyét látok, a romániai dinnyehegyek jutnak eszembe.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #5 – Lecsós tonhal
A modern edények előnyein felbuzdulva, gyarapítottam a készletemet egy bordómázas teflonlábossal, amibe már termetesebb hússzeletek is belefértek. A gondot inkább az okozta, hogy este, munkából hazafelé, kapok-e az ABC-ben friss húst.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #13 – A sóska meséje, két felvonásban
Szegény gyerekem a sóska kóstolása nélkül nőtt volna fel, ha nincs nekünk Margit néni – de volt.
Gergely Tamás: Úszni az illatban
Primőr! Belga eper Hässelby Gårdban (Svédország). Már a több mint egy hete megjelent, de a vírustól való félelmünkben csak a minap merészkedtünk el a szomszédunkba.