Draskovich Edina: Nyáresti muffin
Balatonfűzfőn, az Arnolfini Archívum kihelyezett nyári ülésén, 2014 nyarán, a lemenő nap fényénél…
Kategória: Turnus
Az idődimenzió mentén feladva
S. Nagy Katalin: Koppenhágai szendvicsek
Koppenhágában átutazó turistaként többször is eltöltöttem néhány órát, és mindig megállapítottam, hogy nagyon kellemes, élhető hely számomra, akárcsak Oxford vagy Zürich. Ilyenkor az időkímélés miatt általában szendvicseket ettem, melyek nagyon eltérőek az itthoniaktól, de a másutt megszokottaktól is.
Lakner Zsuzsa: A mi tengerünk
Rákot nem eszünk, mert a tenger messze van – mondta volt Esterházy Péter egy éttermi riportban. Alapvetően magam is a lokális-szezonális híve vagyok. De csak alapvetően. Néha muszáj kivételt tenni.
Alföldi László–T. Horváth Éva: Az utolsó vacsora
A Budaörsi Műhely külső helyszínen megtartott utolsó összejövetele nagyon szűk körben, 2002. október elején volt, Fischer Ernő lakásán és műtermében.
S. Nagy Katalin: Berlin és a currywurstok
Berlinben már a hetvenes évek közepétől nagyon sokszor voltam sokféle céllal. Hamar felfedeztem a minden sarki imbisznél árusított, erős illatú fehér kolbászkákat.
Torma Cauli: Ifjúságom borospincéje
Egyszer csak megszólalt egy hang a hátam mögött: Na, jöjjön, nézze meg belülről is!
Saxon Szász János: Ócsó krémes
A parasztkrémes talán a legfinomabb – és „ebből kifolyólag” az egyik legegészségtelenebb – étel volt, amire emlékszem.
Draskovich Edina: A tökéletes íz
Erdei szamóca, innen a kertből. Onnan, ahonnan még a disznó vaddisznók nem legelték ki.
S. Nagy Katalin: Párizsi egzotikumok
Rómában az ismeretlen ételek, ízek, illatok is gyorsan otthonossá váltak, a párizsi kulináris élményektől azonban megdöbbentem, szokatlan állagukkal, aromáikkal nem könnyen barátkoztam.
Zsubori Ervin: Hétfői CsirkeMusMus
A vasárnapi ebédet követően leszedjük az asztalt. A házilag készített grillcsirkéből megmaradt, a gyerekek által száraznak minősített mellehúsát a csontról leválasztjuk, apró darabokra vágjuk.
Baranczó Bertalan: Egy pacalleves percepciója
A következő kanál tartalmát meghintáztatom a nyelvháton: huncutul hallgatag, kicsit magát kérető lé; kivárok, aztán csak nagyon lassan engedem a garat felé. Mikor a nyelvgyökhöz ér, úgy érzem, elcsíptem, de már le is siklott a torkomon…
Mártonffy Zsuzsa: A menzák ritmusa
A kilencvenes évek elején voltam középiskolás. Viharos időszak volt ez, de a menza állandóságot adott.