UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Az idődimenzió mentén feladva
A pusztába kiküldött tudósító, aki télen a tévében nézte végig a csegei komp és kezelője, Jani drámáját, egy szép pünkösdhétfői napon a felújított, muskátlis ládákkal kicsinosított kompon találta magát, egy tál pomázi eper és némi sajtos stangli társaságában.
Amikor először megláttam a boltokban, az első gondolatom az volt, hol máshol neveznének el egy üdítőitalt Jézusról, mint Brazíliában.
Valahogy nem kívántam folytatni az evést, de udvariatlan sem akartam lenni, így aztán maradt az őszinte szó: „Sárita, én eztet a toszot nem eszem meg!”
Az egy szem pincér elnézést kért a lassú kiszolgálás miatt, és vigasztalásul előkapta a citerát egy dal erejéig, melyből megtudhattuk: nevezett felszolgáló házának teteje nádból készült.
A nyolcvanas évek közepétől, a stúdiói és művésztelepi társaság szűkebb közösségéből, Budaörsön létrehoztuk a Budaörsi Műhelyt, ahol a mester, Fischer Ernő (1914–2002) haláláig, hétvégeken rendszeres összejöveteleket tartottunk. Ezzel privát módon kiegészítve, majd folytatva azt a közös szellemi munkát, amit a nagyobb közösségben addig megéltünk.
A könnyű kis ebéd a hortobágyi pásztorversenyre kvalifikált indulók által főzött slambuc, és kétféle birkapörkölt volt.
A gyerekkori vasárnapi friss rántott hús panírjának az íze. Hát ez jött most elő.
Albániában régi szokás a váratlan vendéget lekvárral kínálni. Épp Berat várában sétálgattunk, amikor egy néni […]
A gomba valójában gorgonzolás, csak ezt nem mindig könnyű kimondani…
Élet, élet, szent megunt élet, olyan jó visszajönni beléd… Még messze fogalmam sem volt arról, hogy valójában ezt kellene éreznem, amikor egy jó húslevest eszem, de ma már tudom, érzem. Ehhez el kellett menni messzire az élménytől, hogy visszatérhessek.
A rakott krumpli nálunk nem tejföllel készült, hanem a gondosan választott füstölt kolbász bőkezűen locsolt szaftjában…
Mi tényleg csak egy limonádéra és egy Aperol spritzre ültünk be egy bárba Rómában, nem messze a Spanyol lépcsőtől, ám meglepetésünkre sokkal többet kaptunk…