Zsubori Ervin: Bodzaszörp a vaddisznó-bozótból
Május utolsó szombatján, a 27 fokos alkonyatban, amikor az ember hazaér a páros biciklizésből, mi más is eshetne jobban, mint egy jéghideg bodzaszörp.
Kategória: Turnus
Az idődimenzió mentén feladva
Bánlaki D. Stella: Bori, a bevállalós
Az idei Gourmet Fesztiválra készülve azon gondolkodtam, melyik ételekre emlékszem a korábbi évek rendezvényeiről. Sorrendben ezek jutottak eszembe: 1. Bori Mami; véres hurka, csokoládé, eper. 2. Rosenstein; flódniszivar. 3. Kistücsök; pájsli.
Láng Eszter: A hercegi esküvő tortája – szabad fordításban
Megirigyeltem Meghan Markle és Harry herceg bodzás-citromos esküvői tortáját, és még a menyegző délutánján nekiláttam elkészíteni.
Farkasinszky Edit: Kávé két szinkron között
Reggel rohanva indultam, kávé nélkül. Gondoltam, beülök, olvasgatok, kortyolgatva. Halk zene, beszűrődő napfény, és az élet zaja.
Biró Csongor: 25
Az időt megállítani mi sem tudtuk, de meg-megfékeztük egy kicsit, amikor összegyűltünk pont annyian, ahány évet elveszítettünk virágba borulásunk óta. Őrültnek lenni egy napra olyan, mint örülni a napnak, amely amúgy sosincs benne a naptárban. Az év 367. 24 órájára sokat kell várni és az sem biztos, hogy eljő.
Zsubori Ervin: Fagylalt a Hősök terén
Sötét, minden bizonnyal kék kartonszoknya; fehér, hosszú ujjú blúz; világos, nyitott orrú szandál; citrom és csoki.
Horváth Ira: A Túró Rudi és a bélyeggyűjtés
A hetvenes évek legelején – akkoriban Szegeden éltünk – a Túró Rudi még nem volt országosan ismert, néha-néha lehetett csak kapni.
Halmai Zoltán: Májusegy
Közgáz első vagy második évfolyam, Városmajor, vagy Hűvösvölgy, talán 1986. május elseje.
Veress Tamás: Minőségét megőrzi
amikor … a hagyaték / átválogatásakor kezedbe / akad az évekkel korábban / apádnak ajándékba adott / tábla csokoládé kartondoboza …
Draskovich Edina: Inni Franciaországban
Franciaországban inni: mi sem könnyebb feladat a turista számára! Elég, ha rápillant a helységnévtáblára: Cognac, Champagne, Médoc, Calvados, Bordeaux, Chartreuse, Chardonnay – és menten az italhoz nyúl.
Bánlaki D. Stella: Costes, a vagány
Rögtön az első előétel (rák, kompresszált uborka meg ilyenek) mellé felütöttek egy szerémségi narancsbort (Maurer Bakatorange ’15), én azonnal eladtam nekik a lelkemet, a fél asztaltársaságot viszont elveszítették.
Torma Cauli: Újpesti cukroskenyér
Egy alkalommal egy testvérpár kenyeret majszolva érkezett a focihelyre, rajta valami fura, szemcsés dolog volt; kiderült: cukroskenyér. Olyat mi még nem ettünk, szaladtunk haza mi is, és kértünk a mamától.