Draskovich Edina: Piknikkosárral Franciaországban
Bár a francia kultúrának fontos része az evés, ott enni azért nem annyira könnyű egy kívülállónak.
Az idődimenzió mentén feladva
Bár a francia kultúrának fontos része az evés, ott enni azért nem annyira könnyű egy kívülállónak.
Sunt lacrimae rerum. Bizony, mennyit emlegetjük e latin mondás nyomán a tárgyak könnyét. Pedig érdemes volna olykor odafigyelnünk a tárgyak mosolyára is.
Sokáig csak akkor tudtam dolgozni, ha csend vett körül. Egy ideje azonban rájöttem, hogy létezik a csendnél jobb megoldás. Több is.
Történet a gyermekkor lecsójáról.
A Római parton, Nap bácsinál (a tulaj tényleg olyan: kerek és mosolygós), nyáron minden szombaton készül egy bográcsos kaja…
ISO szabványok ide vagy oda, őszintén hideglelést kapok a rozsdamentes, görgős ipari konyhabútorzattól.
Szeretem az erőset. Kicsi koromtól fogva. Jó érzéseket ébreszt bennem, előtűnnek gyerekkori emlékek, közös karácsonyi halászlévacsorákról, ahonnan az erős paprika nem hiányozhatott. Beleszórni az erőset a vöröslő illatozó lébe olyan volt nekem, mintha titkos varázsporral hintenénk meg.
5 óriásparadicsom, 8 alma, 5 körte és 4 barack története.
Egy rummal sűrűn locsolt Fekete-erdő torta Titiseenél.
Az idei balatoni strandkaja-verseny győztese, illetve egy tavalyi induló – cross-over kulináris élmények, egyenesen a balatonfenyvesi strandról.
Magyar határhoz közeli, kellemes környezetben lévő lelőhelye ennek a jellegzetes ételnek az eszéki erődben található. Ahol esténként az egyik helyen a cigány húzza, a másikon tamburások pengetik hol édes, hol bús nótáikat. És már a parkolóban megcsap minket a közép-európai bogrács- és grillkultúra illata.
A reggeli, ami fenséges, nem siet és mosolyog rád.