UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Az idődimenzió mentén feladva
A csúcsos káposztát, más néven Filderkáposztát (Brassica oleracea), a Stuttgart környéki Filder vidéken termesztik. Kerek rokonától helyes kis sipkája különbözteti meg, mely érzékeny lelket és finoman feltekert leveleket takar.
A keleti blokk legvidámabb barakkjának egyik kantinjában járunk, mely az épülő Gagarin Hőerőmű közvetlen tőszomszédságában kezdte meg több évtizedes működését. A hivatalos szocialista keresztségben ugyan a Népbolt nevet kapta, de a közszáj hamar jasszosította azt Kantinra. Később, a munkában megfáradt, szomját oltani szándékozó, erőművet üzemeltető és karbantartó törzsközönség körében Koncsos Művek, majd Kislapos néven vált emblematikussá.
Mikor kerül kapcsolatba az alkohollal az ember? Az első emlék nem íz, csak illat. Vagy szag. Khmm. Nevezzük nyugodtan bűznek azt, ami Gyárváros szélén ostromolja az érdemei elismeréséül Wilhelm Pieckről elnevezett utca fojtogatóan szűk, 50-es évekbeli munkáslakásait. A házakkal pontosan szemben a Szeszgyár. Babakocsiból nézve soha véget nem érő téglakerítés, ám mögötte hatalmas ezüstszín tartályok, roppant kémények, s egyszerre két szobaablakon árad be a szocialista munkaverseny melasz-szaga.
Régóta foglalkoztat, hogyan lehet liszt és cukor nélkül finomságokat sütni. Nahát, most sikerült, de nagyon!
Kedvenc íróim egy részhalmaza. Mindegyiknek megvan a maga kvalitása, erénye, teremtésben elfoglalt helye.
Konyharuhával letakart üvegű sütőben készült. Amíg kihűlt, nem szabadott a konyhába kimenni.
Milyen vásárfiát lehetne hazavinni a szigetmonostori PirosLábos Fesztiválról, ahol a Fő utca portái megnyílnak és a helyi termelők megmutatják: ki mit tud?
Minden tojás egy önmagába zárt önálló univerzum, amelyről csak annyi sejthető, hogy a közepén egy hatalmas aranysárga nap ragyog.
Igazán mozgalmas hétvégénk volt, az őszi termések hiánytalanul begyűjtve…
Ilyen píár mellett még jó, hogy elfogyott! – fakadt ki a házigazda az egyik Arnolfini Fesztiválon, amikor személyesen szerettem volna megkínálni az általam hozott ételből, de a tálalás után nem sokkal már egy szem sem volt belőle. Az üres tál melletti cédulán ez állt: „Borzasztóan ronda és borzasztóan finom spenót labdacsok Cauli módra”…
Reggel leugrottam a halpiacra. A Metro áruházban jártam és nem hagyhattam ki a halas pultot. A halászok jól ismernek, hiszen hetente többször vásárolok náluk. Az eladótól kértem egy tőkehal filét, valamint két nyurga makrélát.
A nyírt gyep négyszögére találomra ráterített kockás plédet – selyem címkéjén a vadnyugati lovasszekérrel – gyermekkoromtól nem hagytam elkallódni. Kétezervalahány októberének késő délutánja volt (úgy teszek, mintha nem tudnám napra pontosan), az a percről percre változó, tünékeny fajta, az áttetsző fénykúpjaival, mely minden tárgyat olyan feltételessé old.