Gulyás Dénes: Megterítve
A békebeli hangulaton túl is van valami szépség az étkezés tiszteletében. A gondosan terített asztalban, ahogyan a tiszteletet az ételnek megadja.
Időtlennel érintkező közelmúlt
A békebeli hangulaton túl is van valami szépség az étkezés tiszteletében. A gondosan terített asztalban, ahogyan a tiszteletet az ételnek megadja.
Amint tíz foknál melegebb van, a saarlandiak elkezdenek grillezni – a teraszukon, a kertjükben, vagy a szabadban. A Saar folyón kis grillhajókat lehet bérelni, aminek a közepén foglal helyet a grillállomás.
Erdélyből indulva, németországi vargabetű után, a kilencvenes évek elején telepedtem le Budapesten. A közértben, a zöldséges részlegen láttam először kiírva azt, hogy tv paprika.
A Laughing Man (Nevető ember) elnevezésű New York-i lokalitás, ahol néha Hugh Jackman szolgálja fel a kávét, olyan kávészemekből dolgozik, amelyeket elmaradott országok kávétermelőitől vásárolnak fel, ezzel is támogatva az érintett régiók farmereit.
Nincs is annál jobb, mint amikor a karanténkonyhában véletlen előkerül egy doboz zöld füge a frigóból.
A sarki kisgépboltba épp porszívózsákért mentem, amikor megakadt a szemem a kirakatban a henger alakú füles roboton.
Ha az, amit érzékelünk, úgyis csak illúzió, kifejlesztettem ennek praktikus alkalmazását az önmegtartóztatás gyakorlására. Ez különösen jól jöhet karantén idején, amikor pont az nincs itthon, amit teljesen véletlenül épp 9 és 12 között ennénk, és nem szerezhetjük be azonnal.
Túrós csuszát étteremben ettem később, már jócskán felnőttkoromban – kíváncsiságból rendeltem, mert annyit emlegették –, és azt a „langyos tésztára kevés hideg túrót morzsolunk” ételt köszöntem szépen, nem kértem többet. Aztán egy este…
Asztalunk dísze most egy zöld csokor, amely teraszunk immár elhíresült karalábéjához tartozik, arról vágta le Éva, hat négyzetméteres kertünk tulajdonképpeni gazdája, amikor annak alsó leveleit az erős napsütés veszélyeztette.
Az úgy van, hogy ha épp leülünk egy helyen kávézni, akkor persze hogy fontos, milyen a kávé… na, de milyen a pohár, a csésze, a bögre, a findzsa? És milyen a hangulat, amikor készítik és leteszik eléd? Az ember magával viszi az élményt, a levegőt, a színeket, az illatokat, a beszélgetés hangulatát. És a csészét. Mert az hozzátartozik. Jó, nem minden helyről, de néhányról.
Ma nyitnak a prágai sörkertek és a dalmát kávéteraszok. Hogy mi a közös bennük? Az újság és a foci. Ma mindkettőért külföldre kell menni.
Ugye, a színe vigasztalan zöld. Maga a gyümölcs kemény. Ám ha felvágjuk, láthatjuk, hogy legalább a bele piros. Elvileg ehető lenne, de cseppet sem édes, és puhának sem mondanám.