B. Tomos Hajnal: Medvehagyma versus saloma
Fiatal koromban bármennyit meg tudtam volna enni belőle csak úgy, nyersen, főleg egy jó tenyérnyi házi szalonna, vagy fűszerpaprikával megspékelt zsíros kenyér társaságában.
Fiatal koromban bármennyit meg tudtam volna enni belőle csak úgy, nyersen, főleg egy jó tenyérnyi házi szalonna, vagy fűszerpaprikával megspékelt zsíros kenyér társaságában.
Én is elkészítem minden évben a bodzavámi juhosgazdák receptje szerint a magunk egy-két adagnyi borslevét, s persze az elmaradhatatlan báránycsorbát.
A januári fagyban aprócska öregember kuporog valami rozzant suszterszéken a nagyváros egyik forgalmas járdáján. Előtte fehér gyolccsal leterített láda, rajta a szerény portéka: három, egyenként tíz, húsz és harminc tojást tartalmazó kartontálca…
Amíg élt, nálunk mindig anyai nagyapám szokta levágni s feltrancsírozni a disznót. Hajnalban, 5-6 óra körül érkezett, mikor a téli falu még az igazak álmát aludta, de nálunk már a legapróbb is talpon volt.
A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet.
Már csak a fák / szavára hallgatok. // Reggelente kezemet nyugtatom / – akár a Biblián – / a százéves almafán: / ki sem gondolom / s már érti, / már oldja sóhajom.
Életemben először / szusit eszem. / Elsőre furcsa, / száraznak, fanyarnak tűnik, / de szószba mártva már / simán lecsúszik.
Amikor apáddal összeálltunk, én még csak tizenkilenc voltam. Mit tudhattam akkor a háztartásról, főzésről-sütésről, miegyébről?
Gyermekkoromban mindig én segédkeztem nagyanyámnak, amikor kalácsot sütött. Hajnali négykor kelt, begyújtott a kemencébe, s mire én feltápászkodtam, már javában dögönyözte a tésztát.
Egyszer aztán, a bokrok s a derékig érő fű takarásában, megközelítettük a tanyát. Dehogy is volt az tanya, inkább csak egy nyomorúságos, deszkából, bádoglemezekből összerótt putri árválkodott ott, s annyi apró, félmeztelen purdé körülötte, hogy meg sem lehetett számolni.
Hat barátném és ugyanannyi szomszédasszonyom elkacagott históriájából szűrtem ki, hogy mióta idősödő férjeik tudomást szereztek a zeller férfipotenciára gyakorolt pozitív hatásáról, mintegy varázsütésre elkezdték enni e „csodaszert”.
Annyi étel sült, főtt, szeletelődött a másfél nap alatt, amennyi „normál körülmények” közt egy hét alatt sem. Az ám, de mi legyen a maradékok sorsa?