UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Kb 90 évvel ezelőtt az apám verse így kezdődött: / „Lilaakác az udvarunkon sokáig állott…” / About 90 years ago, my father’s poem began like this: / „The purple acacia tree stood in our yard for a long time…”
A szőlőszemeket nem vágjuk, mégis jól megférnek a francia, kék porcelánon a szép ívű késsel. Szóval, megférnek.
Szobrot már rég kívántam enni. / Csak úgy örömből a számba venni.
Színe nyerő / Legyél vevő!
Az ember saját képére megalkotta a húslevest. Minden benne van.
Így esett meg a minap, hogy a hőségben, a gyönyörű sárga-fehérben ragyogó, kis felfújható medencémbe Paul is beugrott hűsölni. Mindketten szeretünk ilyenkor egy-egy gazdag koloritású barackot elfogyasztani. Most is ez történt.
Van úgy, hogy az ember enne. Minimál programra állítva vág a kopasz barackból, tesz mellé a tányérra jófajta olasz sajtot, és nézi őket. Geometria és élet. Észreveszi, hogy azok is nézik őt.