Megáll, letekeri az ablakot. Santiágó? – kérdezi. Bólogatok. És máris a kezemben van a zacskó. Teljes szívvel nyújtja.

Jardineiro, mondta, és barátságosan mosolygott. Kétségbeesetten néztem körbe. A törzsközönség, helyi férfiak, szintén bólogattak. Némi mutogatás után megértettem, hogy várnom kell.

Most zarándokúton járok, szó szerint. Csak néhány napot tudhatok magam mögött, de megfárasztott. Így nosztalgikusan ülök be a zajos vidéki társasággal teli helyi egységbe.