Draskovich Edina: Pusztatúra, 2. nap
Az egy szem pincér elnézést kért a lassú kiszolgálás miatt, és vigasztalásul előkapta a citerát egy dal erejéig, melyből megtudhattuk: nevezett felszolgáló házának teteje nádból készült.
Az egy szem pincér elnézést kért a lassú kiszolgálás miatt, és vigasztalásul előkapta a citerát egy dal erejéig, melyből megtudhattuk: nevezett felszolgáló házának teteje nádból készült.
A könnyű kis ebéd a hortobágyi pásztorversenyre kvalifikált indulók által főzött slambuc, és kétféle birkapörkölt volt.
Na, hát a konyhai formatervezőknek aztán igazán könnyű! Csak rápillantanak a „modellekre” és már jön is az ötlet.
A tavasz a kamra- és hűtőtakarítás időszak is. Fel kell készülni a közelgő befőzési szezonra, vagyis ki kell enni a maradékot a mélyhűtőből és a kamrából…
A spárga egy valódi univerzális szereplő.
Egyszer beszélni kéne majd a kenyérről is, hogy mi is az valójában, hogyan készül, és miért jó csinálni, enni, vagy csak nézni.
Művészettörténeti kutatásaink alapján az ételfotó-megosztó instagramosok előfutára Édouard Manet (1832–1883) francia festő és grafikus volt.
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Az Arnolfini Kantin kertbe kiküldött mamarazzija a kora reggeli órákban kapta el a pillanatot, amikor a snidling éppen áthajolt az oregánóhoz.
És mihez lesz? – kérdezte a hentes, miután bejelentettem igényemet egy kiló sertéscombra, egy dagadóra és egy hosszú rövidkarajra. „Mihez leeeesz????” Évek óta nem hallottam ezt a varázslatos mondatot!
Kis tetőtéri konyhakertem negyedik helyezettje a tavaszi gyorsasági zöldségversenyben a „Francia reggeli” (latinul Radis petit déjeuner français, még latinabbul Raphanus sativus).
Megirigyelve Márta kagylós hajóebédjét, és kihasználva a magányosan eltöltött hétvégét, egy könnyű tengeri ebédet rittyentettem magamnak. Sajnos nem egy adriai halpiacon, hanem egy pesti halasboltban vásárolhattam meg nagy kedvencemet, a tintahalat, illetve egy marék rákocskát.