Erényi Ágnes: Zsidótojás
Tavasszal gyakran előfordul velem, hogy túl sok tojás kerül a kosaramba a piacon, miután a kedvenc kofám, a nullás tojást áruló néni rám kacsint: „Ezeket bizony tegnap tojták, kedveském, még melegek”. És tényleg!
Tavasszal gyakran előfordul velem, hogy túl sok tojás kerül a kosaramba a piacon, miután a kedvenc kofám, a nullás tojást áruló néni rám kacsint: „Ezeket bizony tegnap tojták, kedveském, még melegek”. És tényleg!
A szédertál Pesten maradt, ki a fene gondolta, hogy hónapokra leszünk bezárva vidéken. Sebaj, biztosan nem néznek majd hülyének, hogy míg más kenyérsütőt és élesztőt hajkurász, én szédertálat és kipát rendelek.
Mi az nekem – gondoltam én –, egy életem, egy halálom, kenyeret fogok sütni, hiszen az önkéntes karantén ki tudja, mennyi ideig tarthat.
Amikor kislány voltam (mert én is voltam), évente egyszer becsöngetett hozzánk egy kedves, vörös hajú, szeplős, batyus sváb asszony, aki hozott egy levágott libát.