Fel nem tudom már idézni, mikor hívtam meg a társaságot sóletra, de szokás, hagyomány lett belőle. Szerették – ennek csak egy hátránya volt: nem engedték, hogy mást főzzek, pedig ugye az ember mutatná, mi mindent tud jól főzni, mert az ember hiú. De: sólet, sólet, sólet.
Címke: Gáspár Zsuzsa
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #20 – Gyerekkorom vasárnapi húsleveseinek meséje
A gyerekkori húsleveseknek legkevésbé az ízére vagy az illatára emlékszem, valójában abban sem vagyok biztos, hogy marha- vagy tyúkhúslevesek voltak-e. Valószínűleg hol ez, hol az. Csak egyben vagyok biztos: maceszgombóc volt bennük. Amire emlékszem, az az egésznek a légköre.
Gáspár Zsuzsa: Egy Receptmese a FUGA Mikrokozmoszában
Ki gazdag, avagy az angol fajansz étkészlet meséje, ezúttal a szerző tolmácsolásában.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #19 – A derült égből sárgabaracklekvár meséje
Egy nyári napon, este fél hét körül, vagy még később, csöngettek. Az ajtóban anyósom állt, mellette jobbra-balra egy-egy hatalmas kosárban sárgabarack, mint kiderült, 40 kiló! Cukrotok van? – kérdezte –, mert ezt még ma be kell főzni.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #18 – Ki gazdag, avagy az angol fajansz étkészlet meséje
Mély, alig leküzdhető vonzalom élt, él bennem a finom fajansz iránt – főleg az angol vonz, de a francia és a német is. Az egyik falakkal lehatárolt „boltban” sok minden más mellett angol fajansz étkészleteket is árultak: egy-egy dobozban négyszemélyes készlet volt, fehér alapon kék szegélymintával: mélytányér, lapostányér, desszerttányér, meg csésze, aljjal.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #17 – Anyósom különleges lecsójának meséje
A kinyitott üvegből isteni illat áradt, szinte megszédültem tőle: nem kolbász volt benne, hanem kis füstöltcsülök-kockák.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #16 – Az avgolemono távlatokba helyezett meséje
A lányom kiskorában egy darabig mindent úgy evett meg, hogy kanalanként pár csepp citromot tettem rá. A nagyobbik unokám, ha választhatott az asztalon lévő csokoládé és a cékla között, akkor a céklát választotta.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #15 – A rántott borjúmáj bonyodalmas, de jól végződő meséje
Te kitűnően főzöl, tudsz-e rántott borjúmájat és sárgarépa-főzeléket csinálni? Persze, feleltem, hát egyik se egy bonyolult dolog. Mondtam, és hittem is. Szóval, hogy gyerekkorában evett ilyet, a mamája szokta volt készíteni, nagyon-nagyon szerette, csinálnék-e egyszer nekik, neki és az élettársának. Persze, boldogan.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #14 – Az ezúttal jól sikerült vargabéles meséje
Egy este barátokkal vacsoráztunk náluk, Á. a vargabélest az első fogás után frissen sütötte. Mire kimentem utána a konyhába – hogy egy kicsit kettesben is beszélgessünk –, a vargabéles már szépen felépítve a tepsiben várta, hogy a sütőbe tegyék.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #13 – A sóska meséje, két felvonásban
Szegény gyerekem a sóska kóstolása nélkül nőtt volna fel, ha nincs nekünk Margit néni – de volt.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #12 – A megszeretett túrós csusza meséje
Túrós csuszát étteremben ettem később, már jócskán felnőttkoromban – kíváncsiságból rendeltem, mert annyit emlegették –, és azt a „langyos tésztára kevés hideg túrót morzsolunk” ételt köszöntem szépen, nem kértem többet. Aztán egy este…
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #11 – Az első kocsonya és a nyílt bírálat meséje
Álltunk a konyhában, kinek-kinek a kezében a tányér. Péter villáján az első falat még úton volt a szája felé, mikor megszólalt, és azt kérdezte: Tudod, mi a baja a te kocsonyádnak?