Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #6 – A lecsó meséje
Az enyémnek van szaftja, persze hogy van, lehet tunkolni, de az a szaft, hogy is mondjam… tömény. Talán ez a megfelelő szó.
Címke: Gáspár Zsuzsa
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #5: A töltött káposzta meséje
A töltött káposzta a „mindenki-kicsit-másképp-csinálja” ételek közé tartozik. Ennek ráadásul több különböző „alapreceptje” is ismert: kolozsvári, szabolcsi. Az enyémről egy biztos, hogy nem szabolcsi, mert paradicsom nincs benne. És talán mondanom sem kell, hogy az enyém a legjobb…
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #4 – A libazsír gyűjtésének meséje
A libazsírt otthon kellett előállítani, és ennek egyetlen módja volt. Ősszel, attól kezdve, hogy a libák már eléggé meghíztak, nagymamám minden héten pénteken vásárolt belőlük egyet a piacon.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #3 – A szentgyörgyhegyi palacsinta meséje
Nyár volt, és Balaton, és azért tényleg fiatalok voltunk, néha, többnyire stoppal, útnak is indultunk valamerre. Egyszer egy ilyen alkalommal nagyon elengedtük magunkat: beültünk egy szántódi étterembe, ahol volt az étlapon egy titokzatos nevű, ráadásul megfizethető étel: szentgyörgyhegyi palacsinta.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #2 – A töltött libanyak meséje
Egyszer megkértem a barátaimat, hogy ha még egyszer azt mondom, töltött libanyakat készítek, lőjenek le. Kivagyiságból vágtam bele – az igazán jó sólethez bizonyos értelemben hozzátartozik a töltött libanyak, és az én sóletem igazán jó, hát muszáj volt…
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #1 – Sóletmese
Ha elmondok egy történetet vagy akár egy receptet, velem mindig az történik, hogy mindenről eszembe jut valami vagy valaki, kanyargok, leágazok, elágazok – mesélek. Most is így lesz. De a végén azért, ígérem, kiderül, hogyan készül a sólet. Mármint az én sóletem.