Gulyás Dénes: Mínusz 15
Színházi embernek, pláne, ha őszülő halántékú, de még aktív teátrista, nem könnyű megszabadulni a veszélyes kilóktól.
Színházi embernek, pláne, ha őszülő halántékú, de még aktív teátrista, nem könnyű megszabadulni a veszélyes kilóktól.
Az ünnepi koncert után ünnepi vacsora Sütő Andrásnál. Igen, itt is már az ajtóban megéreztem a káposzta illatát. De ez töltött volt.
A premierek utáni néhány szabadnap általában jól indul egy ilyen laza estével. Ahogyan Mimi és Colline oldalán, úgy 10–15 méterre a házuk ajtajától kiszálltam a kocsiból, éreztem, hogy itt baj lesz, mert mintha…
Asztalhoz ültetett, s a frissen készült, még forró, zsíros székelykáposztát, jó nagy húsdarabokkal, elém tette. Aztán két perc múlva a következő tányérral ugyanebből.
A színház San Diego belvárosában, a lakásom onnan jó 25 mérföldnyire, az óceán partján, a víztől talán 100 méterre. Egy szó, mint száz, paradicsomi állapotok. És rengeteg látnivaló. Természetesen éttermek is.
Úgy hajnali 4 felé, valakinek hatalmasat kordult a gyomra. Lehet, hogy az enyém, mert Gremin azt mondta: Dénes, bírd még egy darabig, mindjárt nyit a pék. Aztán Tatjanával 4:15-kor lementünk a pékségbe, ahol már friss bagel illatozott a pulton.
Reggelente megkóstolom, leszedek pár fürtöt, s amikor mér érett, édes és fanyar, szinte hallom, hogy azt mondják: most. No, akkor a bokrok közé ülök, és könnyítek rajtuk; az idén húsz kilónyit sikerült.
Tapasztalataim szerint a nyúlhúst kevesen szeretik, talán azért, mert valahogyan összekapcsolják a húsvéttal. Nekem viszont ezen a bizonyos fűnyírós napon – lecsendesíteni a gyomorkorgást – nyúlhús volt betervezve délutánra.
A kutya kisvártatva – nem lévén szárnya, s egyébként is vacsora után volt már – feladta. Mi viszont még vacsora előtt voltunk, így nekem a kakasról a coq au vin jutott eszembe.
Ma éjjel vadsertésre megyünk – mondta az öreg vadász, aki megtisztelt azzal, hogy mellette ülhettem a magaslesen, az egyik januári, csikorgó hideg éjszakán a Bakonyban.
Először Franciaországban ettem, barátom unszolására. Hosszan ellenálltam ugyan, de az első falat és korty után már sajnáltam, hogy csak harmincévesen találkoztam ezzel az ínyencséggel.
Nehéz megszabadulni a legutóbbi pejsli emlékétől, bár gondolni rá szinte bűn, különösen a szokásos évi szűrések és vizsgálatok alkalmával elhangzó orvosi figyelmeztetésekre emlékezve.