Gulyás Dénes: Pasztasuta
Olasz Feri bácsi – a kilencszázhatvanas évek adta lehetőségekkel – főzni kezdett. Valami csoda folytán libazsír akadt a kamrában, fokhagyma, nagyanyám száraztésztája, némi paradicsom, s valamilyen sajt is.
Olasz Feri bácsi – a kilencszázhatvanas évek adta lehetőségekkel – főzni kezdett. Valami csoda folytán libazsír akadt a kamrában, fokhagyma, nagyanyám száraztésztája, némi paradicsom, s valamilyen sajt is.
Régen az aszúsodott bogyókat egy zsákba tették, kitaposták belőle az eszenciát, s a zsákban maradt, már csak kevés szőlőhúst tartalmazó, de édes szőlőhéjat, azaz a zsák tartalmát kifordították egy gerincborra…
Éppen a pirítós sarkára kentem kevés sajtot, a sonkából egy darabkát a villára, s azon törtem a fejem, hogy elsőként a sonkát, a sajtot vagy a szőlőszemet illesszem-e nyelvem hegyére, amikor felcsendült a tévében a What a Wonderful World.
Lassan itt a szüret ideje. Amikor a szikrázó őszi hajnalon az emberek a dűlőn, puttonnyal a hátukon róják a sorokat, s a présháznál terített asztal roskad a tisztességes, parasztos enni- és innivalótól.
Aztán az 1990-es évek közepén nagyanyám is elment az édesanyja után, s az a néhány tárgy rám és testvéremre szállt. Most is használom az egyiket, egy körülbelül 50 centi hosszú, 30 centi széles, számtalan forrázás, súrolás, csiszolás után is nagyon vastag tölgyfa vágódeszkát, melyet még kádármester nagyapám szabott ki anyósának úgy 90 évvel ezelőtt.
Különös vonzalom él bennem a tenger adta finomságok iránt. Bárhol jártam a világban, ha tenger mosta az ország partjait, biztosan végigettem, amit az időmbe szorított lehetőségek és éttermek kínáltak.
Közben tisztességes, krónikus hedonista módjára már a kora délutáni, tiszta fácánlevesre s az éppen csak megsütött, belül szinte nyers bélszínre gondolok, tejszínes zöldbors mártással, tepsis krumplival, melynek darabkái megannyi arany barnára sült apró párnára emlékeztetnek…
Belekanalaztam a gulyáslevesbe, két falatot ettem a hortobágyi húsos palacsintából, s talán furcsa, de hiába volt csodálatos a kardhal steak két nappal korábban a Fisherman’s Wharf-ban.
A felületes szemlélő az gondolhatja, hogy a sült krumpli (kicsit tudálékosabban: sült burgonya) elkészítése nem kíván különösebben elmélyült ismerkedést a feldolgozási módozatokkal. Pedig…
A békebeli hangulaton túl is van valami szépség az étkezés tiszteletében. A gondosan terített asztalban, ahogyan a tiszteletet az ételnek megadja.