Kállay Kotász Zoltán: Zacc
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…
Címke: Kállay Kotász Zoltán
Kállay Kotász Zoltán: Hímek, hámok
Kapcsoljuk be a rádiót! / „Oh, kisleány, te nem vagy kisleány, / te jól tudod, hogy mit miért teszel, velem, igen…” / – Kapcsoljuk ki… – odanyom a Szokolra. / A konyha felé fordul. – Drágám, szomjazunk, / hozz be két Bambit! Behűtve!
Kállay Kotász Zoltán: Fúzió
Ki tudja már, hanyadszor, megismételte: – Atombiztos! / A kelkáposzta-főzelék, készültségi állapotát jelezve, pöffent egyet. / – Föld alá bújni…? Ostobaság! – / és megpörgette mutatóujján a kulcscsomót.
Kállay Kotász Zoltán: A Hangya-bolt
Mint egy bolyba, szorgalmasan, / apránként lett összehordva / hét határról minden jó, / mert hiszen ez: Hangya-bolt!
Kállay Kotász Zoltán: Tizenkét előpácolt haiku
Répa a vágódeszkán… / Nem az én asztalom, / de megvigasztalom.
Kállay Kotász Zoltán: A harmadik
– Kilencéves múltam – meséli nagyi a konyhában húst klopfolva – / amikor Flórián atya hittanórán felszólított: / „Simon Rózsika! Feleljen, kisasszony, / Istenben hány személy van?”
Kállay Kotász Zoltán: Maszek világ
…félhomály, nyirkos levegő, terebélyes, főkötős / néni áll zöldségek és gyümölcsök között; / zöld köténye úgy feszül rajta, / mintha két görögdinnyét tömött volna / alá. Hátul tornyokban üres rekeszek.
Kállay Kotász Zoltán: Vonulás
Vonul a szagszervezet. / Lassan lépegetünk. / – Kérsz egy fagyit? / Igen. Utána is nyúlok a lufis kezemmel… / és a léggömb elszabadul.
Kállay Kotász Zoltán: Időmilliomosok
Ha túrós volt ebédre, negyed 1-re már be is faltam; / indulásig még majdnem egy óra, / „lemegyek a betonra!”, szóltam nagyinak. / A beton a garázssor előtti udvart jelentette, / szürke, üres placc, autók ritkán parkoltak rajta.
Kállay Kotász Zoltán: Új világ
Simon bának másnap a patikáriustól / füldugót kellett kérnie, / az omnibuszok zajától ugyanis nem bírt aludni. / „Hajnalban kell kelnem, hogy az egyetemen előkészítsem a műhelyt”, / jelentette ki a felöltője szárát húzogatva.
Kállay Kotász Zoltán: Minden lében
Mi mindent látott a kanál? / Körteret biztos, Zsombolyai utcát is talán, / nagyit, dédit, Schweiger üknagymamát, / Petőfi Sanyit, Nimród fejedelmet, Ádámot, Évát…
Kállay Kotász Zoltán: Krémtörténet
– Csokikrém – suttogja nővérem –, / csináljunk csokikréééémet! – / ismétli, mert a jó dolgot jó többször kimondani.