Kállay Kotász Zoltán: Babra megy a játék
– Gyere, muki, segíts! / Megindulok az előszobán át a konyhába. / – Kiválogatod a kavicsokat? / Elém borít a kerek fémtálcára félkilónyi szárazbabot.
– Gyere, muki, segíts! / Megindulok az előszobán át a konyhába. / – Kiválogatod a kavicsokat? / Elém borít a kerek fémtálcára félkilónyi szárazbabot.
Az Orbán téren néhány év múlva nyílt egy ÁFÉSZ is. / – Kérek egy rúddal – szólt a férfi a hentespultnál. / Életemben akkor láttam először, / hogy valaki egy egészet kér…
Ebéd után még egy utolsó mártózás, / aztán szedelőzködés, vissza az üdülőbe. / Végig a plázson, libasorban, ügyelve, / hogy ne tiporjunk senkinek a plédjére, rüsztjére, keresztrejtvényére.
– Holnap jön a hogyishívják… Minek jön? / Megint süthetünk… És nem tudom, hogy mit!
A Tusnádi utca közepén jártam, amikor megszólítottak. / – Kisfiú! Gyere ide! / (Ezzel nem csak az volt a baj, hogy nem voltam kisfiú, / egy tizenkét éves nem kisfiú már, / Jancsi sem voltam, mert hiányzott mellőlem Juliska.) / – Kisfiú! Segítenél? / A néni egy garázsajtóból hunyorgott.
– Nem tud megromlani – legyintett nagyi, / miután körbehunyorogta a fémdobozt. / Konzervnyitó, kotrás, lábas, sparhelt.
Zamárdiban, a nyári szakszervezeti kéthetes üdülésünk utolsó napján történt…
Aznap reggel a kórház melletti cukrászdában / minyonokat vettem, biztos, ami biztos, / majd hazaérve a Nefelejcs utcába a konyha kövén / kalapáccsal fejbeveregettem a diókat…
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Egynapos fáradt kialvatlanságot nemcsak pihenéssel, hanem kiadós étkezéssel, majd erős kávézással is el lehet űzni […]
Ha biztosra akart menni, nagyi rácsost sütött, / receptje odaégődött a ha-álmomból-felébresztenek-is-tudom-ba…
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…