Köböl Vera: Tavasznyitó, kávéval
A terasznyitás napján eszembe sem jutott teraszt nyitni.
A terasznyitás napján eszembe sem jutott teraszt nyitni.
Minden a Luca-napi búzavetéssel kezdődött. Négy éve, december 13-án eldöntöttem, hogy sorra veszem a babonáimat. Egy város közepén lakó magamfajtának ezt nélkülözhetetlen tudni.
Emlékszem, amikor először találkoztunk régen (talán Párizsból kaptuk?), és rátaláltam erre az ízre. Arra is, amikor először félbevágtam és kikanalaztam, felkucorodva az ágyra, ahogy utána is évekig.
Áprilisban, ha megveszem az elsőt, úgy érzem, itt a tavasz. Bevonom olívával, sonkába csavarom, megsütöm, és sokszor ráfolyatok egy buggyantott tojást.
Majdnem mindig kertes házban laktam, fenyőkkel. Simogattam tavasszal a fenyőrügyeket, figyeltem a színük változását, de soha nem jutott eszembe a fenyőrügyméz.
Próbáltam és próbálok átállni, de úgy tűnik, egyre többször nem én döntöm el, mit főzök. És nem is az, hogy mit szeretnék, hanem az, mi van itthon, mit sikerült beszerezni, mit kell felhasználni, na és be is kell osztani, ami van. De itt ragaszkodtam mindenhez.
És megrendeltem a csirkét, a kapirgálósat. A karantén hetedik hetében újra részese lehettem egy falat békének.
Az igazi sonka főzése izgalmas. És ha eljutottál a végére, akkor egyrészt ott a sonka, másrészt tiéd a sonkalé…
A kalácsra nem lehet felkészülni. Nálam a kalács kihívás, izgalom, és még olyan emlékeim sincsenek, amelyekhez mérhetném az eredményt.
Öt éve, a lakásavatómon találkoztam először az Erényi Szász Ági által sütött csodával, amit nem tudtunk abbahagyni. Meg kellett csinálnom.
A karalábé sem tartozik a népszerű ételek közé, de a leveleivel még ritkábban kerülünk kapcsolatba. A leveleknek akkor olvastam először utána, amikor beköltözött hozzánk egy húsvétkor Frigyes, a gonosz fekete nyúl egy hétre, amiből persze két hónap lett.