Lackfi János: Mégis pásszol
Mondom a jó humorú sepsiszentgyörgyi pincérnek, na, nem fog szeretni, mert én most grillzöldséggel kérem a harcsapaprikást, mire ő felszisszen, hogy hiszen az nem pásszol…
Mondom a jó humorú sepsiszentgyörgyi pincérnek, na, nem fog szeretni, mert én most grillzöldséggel kérem a harcsapaprikást, mire ő felszisszen, hogy hiszen az nem pásszol…
Kályhán érnek a birsek, vadméz-illatu nyersek, / bolyhos bőrük alatt / cukros aranyban a mag.
Pointilista birkáim hőkezelésre várva.
Milyen ügyetlen ez a nagyi! Megint túltöltötte a csészét! De hogy minden egyes alkalommal?
– A kihívás a következő: meg tudod enni tíz apró harapásra ezt a rózsadesszertet? – Ne nevettess, Botond, világéletemben falánk és édesszájú voltam, nekem egy ilyen praliné hamm, egy falat csupán. Jöhet a következő.
Életem legnagyobb konyhai sikere a francia tengerparthoz köthető. Julival és az öt gyerekkel kölcsönkaptunk egy házikót egy jópofa nyaralótelepen.
Ha a tej elbambul csöppet, / Joghurt lesz belőle, / Aztán összeszedi magát, / Sajttá gömbölyödve.
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
Tál tartalmas leves, / Miként magyar tenger! / Kincseket szalaszt el, / Ki most merni nem mer.
Most kiöntöm a gabonapelyhet a bádog kekszesdobozba, / olyan hangja van, mint a kutyakajának, a bátyám tegnap / tizenegykor kikászálódott az ágyból, és mire hazaértünk / a boltból, az összeset megette…
A tejbegríz, a tejbegríz, / van benne tej, cukor meg víz. / Meg még dara, meg még dara, / a tejbegrízben nincsen íz.
Ej, mi a szósz! Tyúkunk séf lett? / Azt a tetves edénykészlet! / Ő a konyhának istene, / lessük csillagát, Michelin-e!