Címke: Lackfi János

– A kihívás a következő: meg tudod enni tíz apró harapásra ezt a rózsadesszertet? – Ne nevettess, Botond, világéletemben falánk és édesszájú voltam, nekem egy ilyen praliné hamm, egy falat csupán. Jöhet a következő.

Most kiöntöm a gabonapelyhet a bádog kekszesdobozba, / olyan hangja van, mint a kutyakajának, a bátyám tegnap / tizenegykor kikászálódott az ágyból, és mire hazaértünk / a boltból, az összeset megette…

A tejbegríz, a tejbegríz, / van benne tej, cukor meg víz. / Meg még dara, meg még dara, / a tejbegrízben nincsen íz.

Ej, mi a szósz! Tyúkunk séf lett? / Azt a tetves edénykészlet! / Ő a konyhának istene, / lessük csillagát, Michelin-e!

Igyunk, barátim, szomjas a világ, / S az ember is, ki vízzel teli zsák! / Költőnk tömlő, vére borral tele, / S morcos, míg elég szesz nem jut bele.

Ki pincében fonnyadva gubbaszt, / Ó, bor, a magas égbe dobd azt, / Torony magasán aki szédül, / Légy puha fészke, menedékül!