Nem elég, hogy szakácsunk a vacsorát és a reggelit mostoha körülmények között főzte, közben még előkészítette az ebédet is, amit valahol útközben fogyasztottunk el egy autóspihenőben. Ne az általunk ismert sztrádaparkolókra gondoljunk: fedett, de szellős helyek ezek, ahol van műanyag asztal és szék, valamilyen főzési, melegítési lehetőség – és egy kávéfőző nénike.

Bár többnyire núbiai vendégházakban szálltunk meg, ahol szakácsunknak több-kevesebb lehetősége volt a főzésre, három éjszakát a sivatagban töltöttük, sátorban. Ez volt az igazi kihívás számára.

Az asztalokon piros hűtődobozban ivóvíz, bárki meríthet belőle; mellette pohár. Az ételt nagy fémtálcákon hozzák, rizzsel, salátával. Mellé egy tányérkán kettévágott lime szolgál az ujjak megtisztítására.

10 napot töltöttem Núbiában, a mai Szudán területén, igazi expedíciós körülmények között. Tizenkét fős csoportunkat nyolc ember szolgálta ki. Mindent vittünk magunkkal. Külön élmény volt a piacokon bóklászni Dongolában, Karimában és Kartúmban.