UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Elmentem a NOR/MA pékségbe. Mert ahol kardamom van, ott én is vagyok. Virággal mentem el, de ő nem kért. Aztán megette a fele bucimat. Ezért mondjuk mérges voltam (nem tudja), de aztán kijelentette, hogy ezt meg kell sütnie neki is (ez kiengesztelt).
Kétféle szakács van: aki követi a recept utasításait, és aki nem. Én előbbi csoportba tartozom, így annak ellenére hozzáadtam a 250 gramm vajat a masszához, hogy rettenetes soknak gondoltam a mennyiséget.
Végül is melyik a kedvenc tortád? A gyümölcsös, könnyű torta. Milyen gyümölcsös? Bármilyen.
Nos, olyan még nem történt, hogy négy évnyi közös munka után, csokitortát kapjak, egy egészet.
Zalában minden más. A térképen tájékozódás is. Sőt, a házi paradicsomleves is. Van benne mindenféle, még pirított tökmag is.
Március 21-e a költészet világnapja. Ezen a napon Budapesten is lehet verssel fizetni a kávéért. Két vers = két kávé.
Történet arról, amikor egy beszélgetés tovább tart, mint a sülési idő.
Bécsben egy kiadós kiállítás-nézegetés után muszáj kávézni. A Café Museumban van a lányom kedvenc csoki mousse-a. És persze Herr Müller. Egyszer majdnem elbotlik, azt nézi, hogy őt nézzük.
melyik édesebb nem tudom / a császármorzsa vagy a rácsorgatott baracklekvár / vagy szavaid ahogy minap becéztél: császármorzsám baracklekvárom (…)
Első szeptemberi este, valami tévénézés, vacsorán túl, félálom, félunalom. Együnk nyúli-sajtit. Hát, így történt.