Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #28 / Ciprusi teríték 1 – Larnakai tálak
Az őszi szünetben Larnakában üdültünk a lányaimmal és az unokákkal. Első este az óvárosban egy kis étterem járdára telepített teraszára ültünk be vacsorázni.
Az őszi szünetben Larnakában üdültünk a lányaimmal és az unokákkal. Első este az óvárosban egy kis étterem járdára telepített teraszára ültünk be vacsorázni.
Az őszi ciprusi utazásunkat megelőző esten az 1913-ban alapított Kiskakukk étterembe ültünk be a lányommal […]
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Fogd a csatos üveget és a slaugot, Gabec, és menj le a pincébe bort fejteni, vezényli nagymama.
A Tibetből áttelepült szakács elbeszélése szerint hazájában szárított jakhúsból készítik az ételeket. Nálunk ezt az alapanyagot nem tudja beszerezni, ezért sovány szürkemarha-húsból készülnek a fogások.
Utolsó izraeli vacsoránkon hagyományos palesztin ételeket költöttünk el. Egyszínű kék papírterítővel leterített hosszú asztalra hordta ki a mesterszakács óriási tálakban a fogásokat.
Tengerparti nyaralásunk utolsó napján Akko városában egy tradicionális zsidó étterembe tértünk be ebédelni.
Áhítattal átitatva tértünk be a márványból és fából épített Limonah nevű palesztin étterembe.
A tágas, szellős, az épület emeletén lévő étteremben csillogó szemű, mosolygós pincér egymás után több tálcán a mezze kompozíciónak nevezett előételsort kis sötétlila tálkákban hordja az asztalunkra.
Akkóban a piac tőszomszédságában álló muszlim mecsethez mentünkben, egy kőépület aljában láttuk meg a gránátalmát préselő bácsit.
Izraeli kalandozásaink első állomása azért, hogy az unokák pancsolhassanak néhány napot a Földközi-tengerben, Akko városa volt.
Portói kocsmakalandtúránk utolsó fél napján a szálláshoz közeli tradicionális étterembe, a Limianos II-be ültünk be ebédelni.