UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Az udvarias és ráérős kiszolgálás lassan, élvezettel falatozgató családomnak tetszésére szolgál. Fél napot elücsöröghetünk kedélyesen beszélgetve. Nem sürgetnek, nem tukmálnak ránk italokat, desszerteket.
A berendezés nagyon vagány. A bárpult oldalára rendszámtáblákat szögeltek.
Fülespaprika.
A hús- és krumplidarabkák ízét a kápiapaprika-krémbe mártogatva olyan kellemesen fűszerezi meg, hogy semmilyen itallal nem kívánom leöblíteni.
Csíracsápok.
Nem árulok zsákbamacskát, a Fekete Jenő–Horváth Misi duó miatt látogattunk el a Bem rakparton lévő Revolutio 56 Gasztrokocsmába.
Mintha ottfelejtettek volna minket az iskolapadokban, ugyanúgy heccelődünk és hahotázunk. Anekdotázunk a régmúlt emlékeken.
Rózsikánál az erdészházban a kredencen glédában, felcímkézett dunsztosüvegekben vadvirágméz, hársméz, akácméz.
Gyere!, sikoltom, s közben a hal visszatoccsan a vízbe. Utána kapok, és két kézzel tartom fogva a víz alatt, pedig ha akarna, sem tudna továbbúszni a sekélyesben. S ha nem találok rá, amúgy is belepusztult volna ebbe az átmelegedett pocsolyába.
Pecáztál tovább, nem bővítve ki egyetértésben az időhatárt, s mi Bob kutyával elindultunk a part mentén kavicsok közt böngészni; hogy mi után és miért, nem tudni.
Aki néhány órára a mennyekben szeretné érezni magát, üljön be a Kánaán étterembe egy ebédre vagy vacsorára.
