Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #38 – Miami halétterem, Dahab
Kihozza a pincér a három tál levest. Azt a szentlovát!, szalad ki a számon a szolid káromkodás a bizarr leves láttán.
Kihozza a pincér a három tál levest. Azt a szentlovát!, szalad ki a számon a szolid káromkodás a bizarr leves láttán.
Olyan sokáig készülődtünk, hogy mire odaértünk, a halaknak már csak hűlt helyét találtuk. Sebaj, vigasztalt minket az öreg tulajdonos, csirkemenü mindig van.
Az udvarias és ráérős kiszolgálás lassan, élvezettel falatozgató családomnak tetszésére szolgál. Fél napot elücsöröghetünk kedélyesen beszélgetve. Nem sürgetnek, nem tukmálnak ránk italokat, desszerteket.
A berendezés nagyon vagány. A bárpult oldalára rendszámtáblákat szögeltek.
Fülespaprika.
A hús- és krumplidarabkák ízét a kápiapaprika-krémbe mártogatva olyan kellemesen fűszerezi meg, hogy semmilyen itallal nem kívánom leöblíteni.
Csíracsápok.
Nem árulok zsákbamacskát, a Fekete Jenő–Horváth Misi duó miatt látogattunk el a Bem rakparton lévő Revolutio 56 Gasztrokocsmába.
Mintha ottfelejtettek volna minket az iskolapadokban, ugyanúgy heccelődünk és hahotázunk. Anekdotázunk a régmúlt emlékeken.
Rózsikánál az erdészházban a kredencen glédában, felcímkézett dunsztosüvegekben vadvirágméz, hársméz, akácméz.
Gyere!, sikoltom, s közben a hal visszatoccsan a vízbe. Utána kapok, és két kézzel tartom fogva a víz alatt, pedig ha akarna, sem tudna továbbúszni a sekélyesben. S ha nem találok rá, amúgy is belepusztult volna ebbe az átmelegedett pocsolyába.