Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #43 – Tésztaszűrő
Fehér zománcozott, sötétkék peremű nyeles tésztaszűrőm alig pattogzott csak le az eltelt ötven év alatt. Bonyhádon készült, 16 centiméter átmérőjű, fogy. ára 17,50 Ft.
Fehér zománcozott, sötétkék peremű nyeles tésztaszűrőm alig pattogzott csak le az eltelt ötven év alatt. Bonyhádon készült, 16 centiméter átmérőjű, fogy. ára 17,50 Ft.
A kicsi lakásban, ahova költöztem, a nyolcvan centiméteres munkalapon – a csöpögtető tálca és a fűszertartó tégelyek mellett – már nem fért el sehogy sem a kenyérpirító, ezért a villanytűzhely hátsó nagy főzőlapjára raktam, hiszen sosem használok egyszerre három lapot.
Kedd reggel, ahogy nyitottam a hűtőm ajtaját, tőből kiszakadt. Jobb kézzel függőlegesen megtámasztva az ajtót, ballal kikaptam a polcról a párizsit. A reggelim szikkadt kenyérre és öt szelet párizsira korlátozódott…
Gyermekkoromban még nem volt filteres lógatós tea, mindenki hasas, csőrös, fedeles alumínium teafőzőben készítette a teát. Beletöltöttük a vizet, feltettük a tűzhelyre, és amikor forrt a víz, beleszórtunk egy kiskanál teafüvet.
A kések listáját is nagyszüleim huszonöt centiméteres pengehosszúságú, pengevékony és pengeéles hegyes késével kell kezdenem, mert ez a több mint száz éves kés, a legrégebbi a családban.
Nagymama öt centiméter vastag, negyven centiméter hosszú, örök időkre készített vágódeszkáját nem a kések vásták el, a szú rágja szitává évtizedek óta. Se kenyeret, se szalonnát, sem hagymát nem vágunk rajta.
Étteremben nem ülhettük meg a születésnapomat a világjárvány miatt, ezért meghívtam magamhoz a családomat ünnepelni.
Mi először egy batár nagy orosz fridzsidert vásároltunk. Szaratov volt a neve, ha jól emlékszem. Zakatolt veszettül. Esténként be kellett csukni a szobaajtót, hogy aludni tudjunk tőle.
Bevillan a család egyetlen dédmamájának az alakja. Kopogós száraz zsemlékből bundás kenyeret készített a vendégeinek. Csak nagy erőfeszítések árán tudta a zsemléket a vágódeszkán a recés késsel szétfűrészelni.
Feltalpalt a másodikra egy mikrohullámú sütővel, föltette a hűtő tetejére és loholt vissza a kartondobozokért. Bámultam bambán ezt a mikrót, és valahogy nem olyannak tűnt, mint amit otthagytam az előző lakásban.
Én hófehér, szövésében mintás damasztterítőket kaptam nászajándékba, az étkezőasztalra pedig nyomott mintásakat vettem. Naná, hogy mindent ráborogattak a gyerekek, nem győztem mosni, vasalni a terítőket, de nem engedtem a viaszosvászon csábításának.
A butélia derekába körbe leveles indát csiszoltak, amiből négy szőlőfürt csüngött lefelé. Ha valaki a nap bármely szakában megszomjazott, töltött magának egy pohárkával és fölhajtotta. Amikor kifogyott, nagypapa a szoba sarkában álló zöld csatos üvegből újratöltötte.