Petrőczi Éva: Rekviem, mátrai vackorral
Szúrós István-napi hőség, / vadalma, vagyis vackor / illata árad…
Szúrós István-napi hőség, / vadalma, vagyis vackor / illata árad…
Vettem ugyan, méghozzá ünnepi mintásakat, az idei karácsonyra is, de nem dobtam ki a régiek közül azt a két fő-fő kedvencet sem – igen, igen, egy pöttyöset és egy katicásat –, amelyek még gyógyítható állapotban voltak, sok-sok, meglehetősen viharos szolgálati évük ellenére.
Szerencsére az amszterdami szülők ragaszkodtak hozzá, hogy a gyerekeik szirupos ostyát meg fűszeres kekszet ajándékozzanak mikulásra, és legutóbb a népharag elsodorta azoknak a túlbuzgó polgármestereknek a kísérletét, akik be akarták tiltani a spekulatiusfigurákat.
Egy kivi szabályos szíve
lett a mai nap legnagyobb öröme;
ostorozó, egyszerre pulzus-pörgető
és zsigereket facsaró két hét után…
Sokan ismerjük és szeretjük Bauer Barbara A leggazdagabb árva című regényét, amelynek novellafüzér-szerű folytatásában Békés megye egyik legjelesebb jótevője, Krisztina nem csupán mély hitű és jótékony teremtés, hanem igazi konyhaművész is.
Mila nem csupán a szerelmi bánatot és csalódást gyúrja ki magából, de csodálatos kenyerei és süteményei jóvoltából lassan-lassan „belegyúrja” magát a falu apraja-nagyjának szívébe.
Anti-Pszüché / kinéz a linzerrácsos / kisablakon, / s felsóhajt…
A Málnadomb édességkínálata pár hónapja kibővült. Oly gazdag lett a választék, hogy akik odajártak, sokszor percekig tanácstalanul ácsorogtak a pult előtt.
Negyedszázada Oxfordban vásárolt mikiegeres kötényem méltó utódját hosszú éveken keresztül hiába kerestem. S erre, mit tesz Isten, megint csak Albionból érkezett az „őrségváltás”…
Bauer Barbara nem amatőr szakács, illetve cukrász, mint ugyancsak szenvedélyes „konyhai komponista” jómagam, hanem a sütőművészetéről hivatalos „papírja”, azaz oklevele is van.
Már több Finy Petra-gyerekkönyvet olvastam-ismertettem lelkesen, de csak ez a mostani Almás pite-kötet ébresztett rá igazán tetszésem egyik forrására.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy viszonylag gyakori hivatalos angliai útjaim során nem jártam az 1932-ben megnyílt, mindmáig méltán világhírű Savoy Szállóban. No, nem lakóként…