Petrőczi Éva: Áfonya, vanília, málna…
Vers, lekvárfőzés közben.
Vers, lekvárfőzés közben.
A kulináris és szocreál elemeket vegyítő, nagyon mozgalmas, bizonyos részleteiben szinte nyálcsordító, gyomorkordító freskót Gebauer Ernő 1952-ben fejezte be, és a pécsi Nagycsemege (ma: vendéglő) belső terét díszíti.
Mielőtt közelebb lépnénk az 1980-ban született, a Sorbonne-on romanisztikát és történelmet tanult, Párizst nem egyszerűen csak romantikus, de színekben-hangokban és konyhaművészeti epizódokban is felidéző több mint bestseller szerző világába, szeretnék szót ejteni az irodalmat, szerelmeket és ínyencségeket összekötő regényhelyszínekről, s először azok magyar alteregóiról.
Ezt a csaknem 1500 oldalas regényfolyamot azért merészeltem kulinárpentalógiának elkeresztelni, mert a regény főszereplői az ízek révén vernek gyökeret itthon.
Az Apám receptjei című könyv történetében a Virágos Állomás nevű vendéglőben él és főz apostoli elszántsággal és küldetéstudattal a tulajdonos-főszakács, Henri úr, aki legalább ilyen elszántan harcol azért is, hogy egyetlen, félárva fiából, Julienből, aki zsenge kora óta a főzés, sőt, az étel-alkotás rabja, ne szakács legyen – hanem mérnök.
A vers, Molnár Piroska előadásában, a legendás francia sütemény sütését idézi meg, s egy Proust-idézettel indít.
Ki ne ismerné a magyar népmeséből a furfangos kőlevesfőző, a semmiből ízletes fogást bűvölő nagyeszű, találékony legény népmesei figuráját. Ilyesfajta, „alkotok abból, ami van” bravúrokra, nekem is gyakran szükségem volt. Legutóbb ma, kicsivel önkéntes karanténunk öthetes évfordulója előtt.
Toscanában már Anna első estebédje csupa szín, fantázia és költészet, minden falatja afrodiziákum, egy közelgő nagy szerelem elő-íze, amely a magányos angol lány, s a panzió tulajdonosnőjének megözvegyült testvére, a kislányát egyedül nevelő professzor, Francesco között bontakozik ki.
Kis csokológia (és csókológia), 42. házassági évfordulónkra.
Az ellenségeink sem foghatják ránk, hogy megrögzött haspókok vagyunk, az azonban tény és való, hogy nagyon kedveljük a halételeket, és családi krónikánkban épp úgy fontos helye van a Szalajka-völgyi és a Szováta mellett kóstolt pisztrángnak, mint a tengeri halaknak.
Dédanyám halálának évében, 1935-ben nagymamám, Vaniss Margit a gyászmunka életigenlő formáját választotta. Határozott, erőteljes kézírásával lemásolta dédanyám nehezen olvasható receptkönyvét, amelyet át- meg átszőttek a „Kner néni”-féle ételleírások.
Karen Le Billon magyarul Falra hányt borsó? címmel megjelent könyve nem egyszerűen a rosszat (egészségtelen ételeket!) rosszul majszoló gyerekek szüleinek, nagyszüleinek nyújt segítséget, de egyben remek, fordulatos családregény is.