Kilencvenes évek közepe, Taszár, kantin lengőajtókkal, amerikai katonákkal és csapolt sörrel – időutazás.
Címke: Sós Evelin
Sós Evelin: Vacsora Velencében
A halpiac mellett, a csatorna partján, volt egy kis kiülős étterem, azt hiszem, Madonna volt a neve. Oda ültünk be a férjemmel.
Sós Evelin: Varga bácsi cukrászdája
A torta, amit karácsonyra kaptunk, a Ráday utcai Nándori cukrászdában készült. 1957-től működnek, a mostani tulaj, Nádori László nagybátyja alapította, a Varga bácsi.
Sós Evelin: Pótkávé
A kávé szó 1957-ig egyértelműen a pótkávét jelentette nekem. Frank kávé, cikória, ilyesmikre emlékszem. Szüleim gyakran megkértek, hogy segítsek kávét főzni. Egy edénybe vizet tenni, abba a „kávét”, és felforralni, főzni úgy, hogy ki ne fusson a habja.
Sós Evelin: Tejcsarnok
Én 1945-ben születtem, s a háború után sok minden hiánycikk volt. Emlékszem, a tejet például jegyre adták. Engem küldtek le a tejcsarnokba.
Sós Evelin: Párizsi kávé a ringatós szobában
Többször előfordult már, hogy olyasmi történt velem, ami nem volt jellemző az életemre, s talán épp ezért máig élesen megmaradt az emlékezetemben. Az egyik ilyen eset 1977 tavaszán játszódott le, Párizsban.
Sós Evelin: Kakaós csiga és más reggelik
Ezt a kakaós csigát reggelire kaptuk, még márciusban. Az ízét nem tudom felidézni, s arra sem emlékszem, egyáltalán megettem-e. Akkor talán még igen; mostanában legtöbbször elajándékozom.