Turbuly Éva: Gombászás az őszi erdőben
Gombából 28 Sopronban töltött évem alatt nem láttunk annyit, mint idén októberben!
Gombából 28 Sopronban töltött évem alatt nem láttunk annyit, mint idén októberben!
A szó szerint úton-útfélen terjeszkedő csalánból eddig csak teát készítettem, most jött el az ideje a levesként, főzelékként való kipróbálásnak.
Ugye ismeritek Bächer Iván elmélkedését arról, mennyibe is kerül a közönséges halandónak, ha meg akar enni egy jó kis kecskepörköltet. A kertünkre gondolva gyakran eszembe jut ez a kiváló írás.
Egy családi évforduló kapcsán úgy gondoltam, beható kutatásokat végzek a magyaros lepény és a talán angolszász eredetű pite összehasonlítására. A Meggyes pite receptjét pedig a Saját levében című kötetből vettem hozzá.
Örök emlék marad, amikor a repülő kotyogó vagy másfél méterre megemelkedve húzott el mellettem és terítette a forró italt a földre és a falakra.
Gyermekkorom citrompótlóval és cukorral előre ízesített forró italát – valódi citromot falun akkoriban nem nagyon láttunk – nagymamám készítette hajnalonként, a rántotta vagy a tükörtojás mellé.
Voltak bizony olyan aranybetűs nyarak, amikor annyi gomba termett, hogy kosárba, „silingába” gyűjthettük a természet zöld és barna fejű ajándékait. A galambicából finom, ropogós pörkölt készült, a vargányát kirántottuk, vagy megszárítottuk.
Vizsgára készülök, ingázok Sopron és Budapest között. Legutóbb egy gyors ebédhelyettesítő villásreggelit a vonathoz indulás előtt dobtam össze.