UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Peru rengeteg élelmiszernövény őshazája, például a krumplié, a paradicsomé és a kukoricáé, amelyek elképesztően sokféle változatban, színben és méretben teremnek arrafelé, s ez az őslakosok konyháját is meghatározta.
Vajon egy olyan országban, ahol a legnagyobb macskaféle a puma, miért a tigrisről nevezik el a legnépszerűbb italt? És ez vajon afrodiziákum, ami után bárki bevadmacskásodhat, vagy ez inkább macskajajra való gyógyír?
Ha életünkben csak egy országot áll módunkban meglátogatni a latin-amerikai kontinensen, az legyen Peru! És ha utunk végén csak egy étel emlékét vihetnénk haza, az legyen a chevice.
Mióta a New York Kávéház felkerült az európai, sőt a világ legszebb grand caféinak top10-es listájára, szinte lehetetlen bejutni csúcsidőben, akkora itt a turistaroham. Mondhatni, ez tényleg a grandőr átka.
S az étel, aminek szinte semmilyen körülmények között nem tudok ellenállni – és most ott virít az étlap kellős közepén! –, nem más, mint a melanzata parmigiana, vagyis a pármai padlizsán. Ami lehet, hogy nem is pármai igazából?
Milyen jó is néha átugrani egy sztrapacskára a tótokhoz… Ja, bocs, nem is… Hol van az már, hogy egy sztrapacskára átruccantunk a szomszédba, mert ott ízesebb, és főként sokkal olcsóbb volt.
Sokan próbálják újrapozicionálni a házias karakterű pelményit mint ínyenc fogást. Legjobb példa erre a moszkvai „Ljepim i varim” pelményiző, amely név hevenyészett fordításban „gyúrjuk és főzzük” lehetne.
Ha valaki egy kimerítő kaukázusi túra során betér egy grúz vendéglőbe éhségét és kulináris kíváncsiságát csillapítani, akkor igen nehéz helyzetben találhatja magát. Hiába vannak ugyanis a grúz ételek nevei a honi ábécén kívül latin és cirill betűkkel is feltüntetve az étlapon, elég könnyű elveszíteni a fonalat a phkhalik, themalik, khinkalik, lobianik és badrijani nigvzitek között.
Az idei balatoni strandkaja-verseny győztese, illetve egy tavalyi induló – cross-over kulináris élmények, egyenesen a balatonfenyvesi strandról.