Zsubori Ervin: Főzelékmosoly
Amikor a fancsali feltét támaszt ad a sóskafőzeléknek…
Amikor a fancsali feltét támaszt ad a sóskafőzeléknek…
A sárgaborsó-főzelék nem jár egyedül.
A közelgő ünnepek apropóján, kedves baráti ajándékként, emeletes mézeskalács házikó érkezett a minap „saját levében” gasztroműhelyéből…
Igaz, amit beszélnek? ráncolta össze a homlokát Kicsibácsi a tornácon ülve, miközben mogyorót tört a régi papucsa sarkával. A ballal.
Tizenöt munkanapról beszélünk, változó létszám mellett.
Barna sörrel kellett volna, az lett volna méltó, de a pultnál kiderült, hogy még nem kaptak hordót a gyártól, s akkor már késő volt visszakozni.
Minimum három dolgot van mód ünnepelni május elsején. Az első – történetiségét tekintve – ugyebár a munka. A második az uniós csatlakozás. A harmadik a Kantin.
Az ízek fontosak. Ezt, ha nem tudtuk volna, az idei esztendő minden korábbinál hangsúlyosabban megmutatta.
Délelőtt egy kicsit esett ugyan Pesten, de mire kiértünk a Kossuth téri házasságkötő teremből, már meleg volt, Szigetszentmiklósra pedig, a kertes családi házhoz, igazi nyármelegben érkeztünk meg, ahogyan az el is várható egy augusztus 15-i szombaton.
Ma ért volna véget a 13. Ördögkatlan Fesztivál – amely azonban a vírusjárvány miatt el sem kezdődhetett.
Az első fecskére nem kellett sokáig várni, a második szomszéd előtti parlagon hevert; címkéjét még nem kezdte ki az enyészet, így tudható: Körte volt előző életében.
Tegnapelőtt az Arnolfini Kantinban feltálaltuk a 850. fogást. Tegnap köszönthettük a 150. ízemlékezőnket. Ma pedig május elseje van. Ünnep.