Zsubori Ervin: Arnolfini Karácsony 2018
A kókuszgolyók egy részében meggy, a többi csak úgy, üresen, de kevéske rummal ízesítve. Utóbbiakat én göngyölgettem, és hangsúlyoznám: szándékosan nem egyforma a méretük.
A kókuszgolyók egy részében meggy, a többi csak úgy, üresen, de kevéske rummal ízesítve. Utóbbiakat én göngyölgettem, és hangsúlyoznám: szándékosan nem egyforma a méretük.
Van három mézeskalács. Sőt több. Érezni, van bennük anyag. Az ízük egy (finom), a formájuk három. Jelképeznek valamit.
Torta!? Erre már a medvék is felkapták a fejüket, és gyorsan felkapaszkodtak az ünnepi asztalra. Izgatottságuk csak fokozódott, amikor megtudták, hogy méz is van benne.
Adalékok a „saját levében” gasztroblog recepciójához.
Mivel kezd az ember? Időben beszerzi a hozzávalókat. Mindössze hat hozzávaló: ez az, ami igazán hozzám való – állapítottam meg elégedetten, s biciklivel nekivágtam a piacnak, három nappal a Cs-Day előtt. Azért biztos, ami biztos, megnéztem a neten, miként is néz ki a csillagtök, nehogy kínos helyzetbe hozzam magam; de pont úgy nézett ki, ahogyan elképzeltem.
A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél.
van abban valami felfoghatatlan / ahogy a márványkeménységű sütőtökből / vízbe aprítva és türelmesen főzve / tulajdonképpen magától / lágyan hullámzó krémleves lesz (…)
Minden férfi életében van egy pillanat, amikor neki kell a családja számára gyógylevest készíteni. Számomra 2015. január 8-án, az influenza-hullám tetőzésekor jött el ez a pillanat.
5 óriásparadicsom, 8 alma, 5 körte és 4 barack története.
Aki látott már filmet, tudja, hogy amikor a boldogító igen után az ifjú pár – kézen fogva, mintegy összekapaszkodva – kilép a közös életbe, azaz az utcára, jó eséllyel rizsesőre számíthat. De az életben – például 1992. augusztus 15-én – valahogy mégsem lehet erre felkészülni.
Egy jóízú Spanyolnátha projekt emlékezete, egy nevezetes nap apropóján tálalva.
Amikor kikértem ezt az összeállítást, a fő szempont az volt, hogy ne hekk legyen; az első jelölt a csirkecomb-saslik lett volna, de még időben kiderült, hogy másnap otthon rántott csirke lesz ebédre, így hirtelen ötlettől vezetve neveztem meg ezt a merész párosítást – hogy haladjon a sor.