UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A Tusnádi utca közepén jártam, amikor megszólítottak. / – Kisfiú! Gyere ide! / (Ezzel nem csak az volt a baj, hogy nem voltam kisfiú, / egy tizenkét éves nem kisfiú már, / Jancsi sem voltam, mert hiányzott mellőlem Juliska.) / – Kisfiú! Segítenél? / A néni egy garázsajtóból hunyorgott.
Nem tudom leírni az összetartozást, az övékét máshogyan, csak így: MarikaLaci, vagy LaciMarika.
Újabban mindenütt málna ötlik elém…
Pecáztál tovább, nem bővítve ki egyetértésben az időhatárt, s mi Bob kutyával elindultunk a part mentén kavicsok közt böngészni; hogy mi után és miért, nem tudni.
Az édességek frontján is igyekeztem helytállni, a híres San Sebastian-i baszk sajttorta tetejének karamellizált édessége a belső remegős krémességgel párosulva csodálatos kontrasztban van…
Hogy megtudjuk, mit esznek az ausztrálok (svédek, mexikóiak, magyarok), legjobb elmenni a népek kohójába, egy bevásárlóközpont etető részlegébe.
Ebben a mai fogyasztási őrületben, amikor bármerre nézel, mindenütt reklámok buzdítanak a vásárlásra, sokan már azt sem tudják, hogy mi az a hiánygazdaság, pedig évtizedeken át abban élt a magyar ember.
Esetem a kvarner scampival (a norvég homárok déli rokonával) 8 éves koromban, az isztriai öbölben kezdődött.
Mivel Baszkföld ezen része pár mérföldre van az Atlanti-óceántól, vétek kihagyni a tengeri ketyeréket.
A kert nem Feri bácsié volt, ő csak mint szeretett vendég ült az asztal hosszú oldalának közepén. Amikor beszélni kezdett, mély csendben hallgattuk. Rómáról, Itáliáról, Vatikánról, Franciaországról, írókról, költőkről…
Hol van már a Bunki-Tunki? A covid alatt tervbe vett, háborús-járványos kifőzdém még mindig csak elméleti, de észak-spanyol kalandjaim alatt nevet változtatott, és a képzeletbeli menü is kibővült baszk különlegességekkel; ebből lett a jelenlegi Baszki!
Aki azt hiszi, mindent tud a fagylaltról, az menjen el Bad Reichenhallba, és garantáltan fog újat tanulni.