Bauer Barbara: A piac ideje
Ha szombat, akkor piac!
UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ha szombat, akkor piac!
A bazsalikomos-zelleres-rizses paradicsomleves után, s a többféle középső fogás előtt, a gyermek, akit a Köténymesékben, hetedik unoka lévén, természetesen a „katica hetedik pettye” ranggal ruháztam fel, váratlanul ütemes kántálásba kezdett…
Banánt ettem a buszon, / s mikor végeztem a gyümölccsel / egy hölgy kedvesen elkérte tőlem a héját. / Talán zacskóba teszi majd / zöld avokádó mellé, hogy beérjen?
Nyolc hosszú évig próbálkoztam, hogy jegyet szerezzek a neten a koppenhágai Vendéglátóipari Iskola kétfogásos vacsorájára. Most végre sikerült…
A háború utolsó éveiben már szinte lehetetlen volt tejhez és tejtermékekhez jutni a Bodeni-tó környékén. De akkor hogyan készítsünk pudingot? Volt rá ötlet.
Eszembe nem jutott volna Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját nézve, hogy az egyik szereplőt Tárkonynak hívják.
Vitaminmátrix.
Már nem az éhség / hajtja járomba őket / a rézüst forró / öble körül, // sem a szilva-manna / zamat; / cibere-hullámok hátán, / kavarórúd ütemére // átringatózni az éjt, / miért gyűlnek hát össze, / miért?
Valóságos szertartása volt a szilvalekvár főzésének, egész napot szánt rá a család, és a munkafolyamatban mindenkinek megvolt a maga feladata.
Mélységesen érzékelem és átélem létezésem nyomorúságos voltát, amikor tőlem két-három asztalnyira valaki gulyáslevest rendel.
Végül egy forró júliusi napon megtalálta a kudarc kulcsát: rájött, hogy mindennek a paradicsom az oka.
A „Körte” feliratú a lekvárt apám húgának a házából hoztam el a halála után, annak is már sok éve…