UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Aztán megszülettem, éltük a szerény életünket a szűk lakásban, jól megvoltunk, csak egyvalami hibádzott: Mamó nem tudott főzni, mosni, vasalni, varrni stb. Honnan a csudából tudott volna?
Asztalhoz ültetett, s a frissen készült, még forró, zsíros székelykáposztát, jó nagy húsdarabokkal, elém tette. Aztán két perc múlva a következő tányérral ugyanebből.
Rádöbbentem, hogy főzőláda-siratásra semmi okom, hiszen én ennek az elmés találmánynak egyik alfaját már jó húsz éve feltaláltam és nagy sikerrel használom.
Egy szép nap előfőzött, konyhakész, kedvesen pöndörödő kisebb karocskákat találtam a boltban – uzsgyi neki, szaladtam velük haza.
Répa a vágódeszkán… / Nem az én asztalom, / de megvigasztalom.
ha rád gondolok / érzem a zöld tea / fanyar ízét…
Püré. Tejszínhabbal. Szelíden.
A Douro folyó mellett a Ponte D. Luís I. híd tövében ültünk ki a Taberna Rio étterem teraszára ebédelni a lányommal. Az étlapot átfutva a Bacalhau a Bras mellett döntöttünk mindketten.
Hosszú sor állt, mint mindig, volt, aki elvitte a több doboznyi batyucskát: le lehet fagyasztani, mondta nekem az első alkalommal a feleség, aztán meg lehet sütni, de először gőzölni kell.
Tévedsz, nem szenteste kezdődik, hanem már a bevásárlásnál…
A legáltalánosabban ismert és fogyasztott kimcsi kínai kelből készül. Ezt a fajta kimcsit ősszel nagy mennyiségben szokás elkészíteni, és mindenkinek adni belőle. Ezt a november végi népszokást nevezik kimdzsángnak.
