Gergely Tamás: Az első kávé
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
Április 12-én tálalva.
Emlékezetem kimeríthetetlen tárházából, a múltból egy csokornyi zöld növény int felém: jellegzetes fanyar illatát is szinte érzem. Kapor.
Jó sorsom időről időre Tavernolába vet; a Comói-tó partján fekvő falucska fő nevezetessége egy hatalmas Gran Mercato, álmaim hipermarketje.
A legutóbbi pihenőmből kiflik születtek. Méghozzá csuda finomak, ami a véletlennek és némi kísérletezési kedvnek köszönhető.
Április 7-én 50. alkalommal tapsolta meg a közönség Kicsibácsit, Kicsinénit és Imikémet a Nézőművészeti Kft. előadásának végén.
A most közölt írás 2022 novemberében jelent meg; mostani felidézése rendhagyó rekviem, megemlékezés Szajkó István festőművészről, aki 2025. április elsején hunyt el.
Fülespaprika.
Tizenévesen fittyet hánysz holmi szabályokra, pláne, ha fülig szerelmes vagy.
Úgy röppent el / az életemből / az első tizenkilenc / otthoni, pécsi év, / hogy egyszer se / láttam nyílni-csukódni / a Nádor Szálló éttermének // mesébe illő, vaskeretes / üveggömbhéj-kupoláját.
Kiflikör-kép, paradicsommal.
– Gyere, muki, segíts! / Megindulok az előszobán át a konyhába. / – Kiválogatod a kavicsokat? / Elém borít a kerek fémtálcára félkilónyi szárazbabot.