Szentmiklósi Tamás: A jég hátán is van banán
Ebben a mai fogyasztási őrületben, amikor bármerre nézel, mindenütt reklámok buzdítanak a vásárlásra, sokan már azt sem tudják, hogy mi az a hiánygazdaság, pedig évtizedeken át abban élt a magyar ember.
Hoffmann Tamás: Második esély
Esetem a kvarner scampival (a norvég homárok déli rokonával) 8 éves koromban, az isztriai öbölben kezdődött.
Sárkány Viktória: Baszki! #2 – Tengeri ketyerék
Mivel Baszkföld ezen része pár mérföldre van az Atlanti-óceántól, vétek kihagyni a tengeri ketyeréket.
Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #05 – Feri bácsi
A kert nem Feri bácsié volt, ő csak mint szeretett vendég ült az asztal hosszú oldalának közepén. Amikor beszélni kezdett, mély csendben hallgattuk. Rómáról, Itáliáról, Vatikánról, Franciaországról, írókról, költőkről…
Sárkány Viktória: Baszki! #1 – Falatkák
Hol van már a Bunki-Tunki? A covid alatt tervbe vett, háborús-járványos kifőzdém még mindig csak elméleti, de észak-spanyol kalandjaim alatt nevet változtatott, és a képzeletbeli menü is kibővült baszk különlegességekkel; ebből lett a jelenlegi Baszki!
Mörk Leonóra: Fagylaltkehely Mozart-golyóval
Aki azt hiszi, mindent tud a fagylaltról, az menjen el Bad Reichenhallba, és garantáltan fog újat tanulni.
Kemény György: Uzsonnakonstrukciók #3
Kánikulában.
Gergely Tamás: Barátom, brokkoli
Szeretek zöldséget párolni. Hadd példázzam ezt a körítésként tálalható brokkolival.
Zsubori Ervin: Első termés
A homogén mezőnyből egyszer csak kivált két szereplő, és egy-két nap alatt látványosan, szinte szemmel követhetően megnagyobbodott.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #31 – Kánaán Étterem és Kávézó
Aki néhány órára a mennyekben szeretné érezni magát, üljön be a Kánaán étterembe egy ebédre vagy vacsorára.
Draskovich Edina: Nyári egyensúly
A nyár elengedhetetlen tartozéka nálunk az a vajas-gyümölcsös kevert tészta, amit a szakemberek „egyensúly tésztának” hívnak, ugyanis valamennyi hozzávaló egyenlő arányban szerepel benne.
Mörk Leonóra: Egy csésze tea Weimarban
A német irodalomtörténet leghíresebb csésze teáját 1806. október 20-án fogyasztották el. Aki átnyújtotta, Johanna Schopenhauer volt, aki kapta és megitta, Christiane Vulpius, pontosabban akkor már egy napja hivatalosan is Christiane von Goethe.