Csíkszereda, 2017. április 30., 7 óra 30 perc.

Abroszból kettő van. Egyiken eszünk, a másikon nem. A piros furnér konyhaasztal körül feszített a rend. Balra nagyapám – fehér izomingben – fémcsuporban izzó tejbe apróra szabdalt kenyérhéjat dobál; a morzsát megkapják a galambok. Nagyi tőlem jobbra vajas kenyerén nyamnyog. Boldog. Az anyjára gondol, várja már haza.

A mai egy másik reggel, ketten vagyunk nagyapámmal. Nagyi már elindult.

Van pityókás kenyér, de csak szigorúan a tegnapi, friss sajt, orda, regáti paradicsom, zöldhagyma, tojás, odvas retek, uborka, csavarthús és szalonna. Csak étvágy nincs. A kályhán zubog a víz, nagyapám, Zoltán 12 szem csipkebogyót dob bele. Gőzölög a tea. Mire elillan az illat, Nagyi hazatér.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel